Kailas, Uuno: Mezítláb (Paljain jaloin Magyar nyelven)

Niin mä kerran

tieni aloin,

niin mä kuljen:

paljain jaloin.

Avohaavat

syvät näissä

ammottavat

kantapäissä:

rystysihin

joka kiven

jäänyt niist´ on

verta hiven.

– Mutta niinkuin

matkan aloin,

päätän myös sen:

paljain jaloin.

Silloinkin, kun

tuska syvin

viiltää, virkan:

– Näin on hyvin.

– Tapahtukoon

tahtos sinun,

Kohtaloni,

eikä minun.

Igy kezdtem el egyszer

életem útját

s így megyek el most,

íme, mezitláb.

A talpam, a sarkam

sajgott eleget,

tátogtak rajta

csúnya sebek.

Kő vágta a talpam,

tarló megdöfött,

hova léptem, a vértől

piros lett a rög.

De ahogy elkezdtem

életem útját,

úgy fejezem be,

íme, mezitláb.

Akkor is, ha a kín

belémhasít,

csitítva mondom:

Jól van ez így.

Az élet, az élet

csupa kín, csupa harc –

Az legyen, sorsom,

amit te akarsz.