Kivi, Aleksis: Keinu
Keinu (Finn)Nyt kanssani keinuhun käy, Mun impeni valkealiina! Kuin morsian kauniina seisovi luonto Iltana helluntain. Heilahda korkeelle, keinu, Ja lempeäll’ illalla liina Impeni liehukoon!
On allamme viherjä maa Ja päällämme sininen taivas, Ja läntinen lehtistä laaksoa soittaa Laulaissa lintujen. Heilahda korkealle, keinu, Ja lempeäll’ illalla liina Impeni liehukoon!
Kun väikyn mä ylhäällä tääll’, Tääll; tuulien viileäss’ helmass’, Niin kaukana näen mä kaunoisen kunnaan Paistehess’ iltasen. Heilahda korkeelle, keinu, Ja lempeäll’ illalla liina Impeni liehukoon!
Kuin Onnelan kaukainen maa Niin kimmeltää ihana kunnas, Ja sinneppä lentäisin impeni kanssa Siivillä läntisen. Heilahda korkeelle, keinu, Ja lempeäll’ illalla liina Impeni liehukoon.
Siell’ lehtinen kauhtana ain’ On hartioill’ unisen koivun, Ja ainian lempeillä kunnailla läikkyy Vaimot helluntain. Heilahda korkeelle, keinu, Ja lempeäll’ illalla liina Impeni liehukoon.
Siell’ laaksossa vainion all’ On keväinen, viherjä niittu, Mi herttaisess’ hämäräss’ ainian siintää Keltaisin kukkineen. Heilahda korkeelle, keinu, Ja lempeäll’ illalla liina Impeni liehukoon.
Siell’ suutelee ehtoo ja koi Ja siell’ iankaikkinen aika Pois kiitävi vauhdilla kiitävän virran Himmeään Unholaan. Seisahda, heiluva keinu, Jo lempeäll’ illalla poski Impeni kelmenee.
|
Hinta (Magyar)Vár a hinta, gyere kedves gyolcskendőben szikrázó leány: pünkösdeste öltöztet, menyasszonykeze a fénytől halovány. Égig lendülj, büszke hinta, habkendődet szárnyaló szelek lengessék az estben.
Zöldelő föld fordul alánk, kék fölöttünk magasan az ég, völgyeinket avarral takaró faág, s madárdal-büszkeség. Égig lendülj, büszke hinta, habkendődet szárnyaló szelek lengessék az estben.
Felhőhullám ha elringat, belekap fönn szoknyádba a szél, majd távoli falvakat gyújt az alkonyat, lobogva jön az éj. Égig lendülj, büszke hinta, habkendődet szárnyaló szelek lengessék az estben.
Horizontunk boldog hazát ha őrizne dombjai között, leánykámnak fehérlő szerelem-szárnyát látnám magam fölött. Égig lendülj, büszke hinta, habkendődet szárnyaló szelek lengessék az estben.
Tavaszi nap lombozzon fel, álmos nyírfák arcodra hajolnak, dombhajlati rétjeink színeit lopd el pünkösdi zászlónak. Égig lendülj, büszke hinta, habkendődet szárnyaló szelek lengessék az estben.
Lenn a völgyben, rétek alatt tavaszörző kaszáló-lárma, napnyugati homályban sárguló nyarak rettegő virága. Égig lendülj, büszke hinta, habkendődet szárnyaló szelek lengessék az estben.
Virradat és alkony ölel, remélünk-e végtelen időt, veszedelmes áradat hulláma lep el, feledés-hozó köd. Lassan állj meg, büszke hinta, a leánynak fehérlő arca világol az estben.
|