Koskelainen, Jukka: Ultramarin (Ultramar Magyar nyelven)

Pensaat vetäytyvät kello viisi, iskevät

piikkejä hopeaan nahanluonnin hetkellä

ihon alla jymisee kiivas moottori

                     silmän läpi

putoilevat taivaat, väliasemat sujahtavat

neulansilmän läpi intiaanin punoessa

uutta silmukkaa

                      sormenpäät hipovat

kauriin tähtikuviota, siirtävät nauhoja

viidennen auringon tuhoon asti

jakamara kumisee

sisälläni sisälläsi pimeä materia humisee

kurkotan parvekkeelta annan

tuhkan varista

                 kiiltävään päälakeen

se suuntautuu rinteille minne en koskaan...

                 ja niiden toisessa

taivaassa

veri hyytyy yhtyy keksii juonia

viimeisen pääni menoksi

Öt órakor becsukódnak a bokrok, ezüstbe

verődnek a tüskék, vedlés ideje van most

felgerjedt motor búg a bőr alatt

        szemen át

egek hullanak, közbeeső állomások elsuhannak

míg tűfokon át indián új hálószemet

sodor

         ujjbegyek érintik meg

a bakkecske csillagképét, szalagokat rakosgatnak

ötödik napszak pusztulásáig

és döndül a földkéreg

benned bennem sötét anyag bondul

kinyúlok az erkélyről hagyom

hulljon a hamu

         fénylő fejtetőre

mely domboldal felé fordul hova én már soha...

         és másik egükben

megalvad a vér

összeáll történetet talál

végső fejvesztésemre