Koskenniemi, V. A.: Etruskilainen vaasi

Mies teki minut kerran armaalleen

ja piirsi kolme sanaa kylkeheni.

Pois menivät, ja uneen ikuiseen

myös koko heidän kansansakin meni.

Ken arvoitukseni nyt lukeekaan?

Uus, outo kieli ympärilläin helää.

Käy sydämet ja suvut kuolemaan

ja yksin mykkä kauneus saa elää.

Férfi volt, s a kedvesének készített,

és három szócskát karcolt oldalamra.

Eltávoztak, s így múlt a nép is el,

a fejüket örök, mély álomra hajtva.

Rejtélyemet ma már ki fejti meg?

Új s idegen a nyelv, mely köröttem zsibog.

Halál igáz rokonságot, szívet,

de a néma szépség mindig élni fog.