Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kramsu, Kaarlo: Ilkka

Kramsu, Kaarlo portréja

Ilkka (Finn)

Viel’ elää Ilkan työt, kenties

Kauanki, kansan suussa.

Hän eli niinkuin Suomen mies

Ja kuoli – hirsipuussa.

 

Ol’ Ilkka talonpoika vaan,

Siis suur’ ei suvultansa;

Mut jaloin poika Suomenmaan

Hän oli aikanansa.

 

Hänt’ ajan hurjan myrskyihin

Vei oikku onnetarten;

Hän sopi niihin kuitenkin

Kuin tehty niitä varten.

 

Se aik’ ol’ ajoist' ankarin

Ja itkun aika varmaan,

Kun käsissä Klaus Flemingin

Ol’ ohjat maamme armaan.

 

Kyll’ itki moni huokaillen,

Ett’ oikeus on pilkka;

Mut itkiessä toisien,

Niin itkenyt ei Ilkka.

 

Vaan koska kansa valittaa,

Hän neuvon sille antaa:

”Niin kauan huolta nähdä saa,

Kun tahtoo sitä kantaa.”

 

”Ken vaivojansa vaikertaa,

On vaivojensa vanki,

Ei oikeutta maassa saa

Ken itse sit’ ei hanki.”

 

”Siis vapauteen taistellen

Ken miehen mieltä kantaa:

Tie suorin kulkee onnehen

Lähellä kuolon rantaa!”

 

Ja vasamata nopsempaan,

Jonk’ ilmaan viskas jousi,

Nää sanat lensi halki maan.

Ja Suomen kansa nousi.

 

Nyt liekki sodan verisen

Levisi pitkin maata:

Ei Suomi sotaa Ilkkaisen

Unohtaa koskaan saata.

 

Jo kohtas kosto sortajat

Kädellä ankaralla,

Siks kunnes juonet kavalat

Löi Ilkan Nokialla.

 

Tuo teot suuret kunniaa:

Tok’ viedä voivat muuhun,

Ja Ilkan tietä suorimpaa

Ne veivät hirsipuuhun.

 

Mut varmaan Ilkan neuvo tää

Viel’ elää kansan suussa:

Kauniimpi orjan elämää

On kuolo hirsipuussa.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://fi.wikisource.org/wiki/Ilkka

Ilkka (Magyar)

Őrzi a nép még Ilkka nevét,

félelmetes férfiú volt ám.

Finnország fiaként élt, amíg élt

és meghalt – akasztófán.

 

Parasztember volt bizony ő, hát

nem magas helyen született,

mégis a finn földön azidőtájt

nála senki se volt nemesebb.

 

A sors szeszélye bedobta hamar

a korszak vad viharába,

de otthona lett a harc, a vihar:

megállt keményen a lába.

 

Ez a kor csupa átok, vér, csupa jaj,

volt bőven okunk a sírásra:

országunk gyeplőjét a cudar

Klaus Fleming rángatta, cibálta.

 

Gúny tárgya lett a juss, emiatt

szemük sokan kisírták,

de amitől más könnyekre fakadt,

az nem ríkatta meg Ilkkát.

 

Valahányszor a nép panaszkodik,

ad ő ilyen tanácsot:

"Ha csak vársz, sírhatsz holtodig,

hát tépd le magadról a láncot!"

 

"Ki csak gyötrődik és zokog,

az foglya a gyötrelemnek -

E földön nem fogsz látni jogot,

csak ha te megteremted."

 

"Szabadságért küzdjön, kiben

haragként lángol a szégyen:

a boldogság útja egyenesen

visz, a halál közelében."

 

És gyors nyílként, mely az ég alatt

kiröppen a messzeségbe,

átnyilaltak a hazán e szavak,

s felkelt Finnország népe.

 

A szikkadt föld most vért ivott,

tűz gyúlt ki a honban, ezernyi.

Hej, a harcot, amelyet Ilkka vivott,

e nép soha nem felejti.

 

Az elnyomók hadára halál vár,

lapulnak, szűkölve, félve.

De cselt vetnek ravaszul s Nokiánál

Ilkkát elfogják élve.

 

Nagy tettek koronája dicsőség,

s íme, elszánt élete ára:

véres csaták igaz szivű hősét

viszik az akasztófára.

 

De én Ilkka tanácsában hiszek,

mit büszkén hirdet a férfi:

"Akasztófán meghalni szebb,

mint szolgasorban élni!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jazsoli5.freeblog.hu

minimap