Leino, Eino: Őszi hangulat (Syystunnelma Magyar nyelven)

Teit oikein ystävä aino,

kun luotani läksit pois,

sun rintasi nuori ja lämmin

mun rinnalla jäätynyt ois.

Kas maantiellä kalpea kukka

lumipälvestä nostavi pään.

Mittä vuottelet kukkani vielä,

on aika jo painua pään.

Tuhat aatosta sieluni tunsi,

sen vaan minä muistaa voin:

oli tielläni kuihtunut kukka

ja sen peitoksi lunta mä loin.

Itt hagytál, s hidd el, ez így jó,

legkedvesebb barátom.

Ám ifjui lángja szivednek

a szívemben él parázslón.

Az országúton, lám csak, a hóból

fölnyújtózott egy árva virág.

Sápadt virágom, mire is vártál?

Már nincs idő nőni tovább.

Ezer érzelem suhant át rajtam,

s eszembe ötlött a gondolat:

virág virult az utamon - s hervadt,

s elhánytam, mint lucskos havat.