Manninen, Otto: Modus vivendi (Modus vivendi Magyar nyelven)

Istun ja tuijotan hiljaa,

tummuu ympäri yö.

Sen siis vaivaista viljaa,

suo elon suottatyö.

Tusina tuttuja osta,

sanoihin sanoja myö,

naamiotas älä nosta, -

kauppa se leiville lyö.

Tunnolle kapalo kaavan,

tuskalle kapalovyö, -

näyttämätöntä haavan

ei susi sutta syö.

Ülök, bámulok csöndesen,

sarjad már a sötét.

Fáradt, de nem gyümölcstelen,

de megterem a lét.

Hány ismerős sáfárkodott,

szaváért szót cserélt,

ne emeld föl álarcodat –

kis kenyér jut; ne féltsd.

Pályám képét más szabja meg:

bánat a bú körét.

Farkas, bár éhes, s csupa seb,

farkasnak sose vét.