Manninen, Otto: A len-nyűvő (Pellavan kitkijä Magyar nyelven)

Muien paioiksi pellava kasvaa,

minä vaan sen kitken.

Muien iloiksi iloan,

mut itsekseni itken.

Katselen päivän laskua,

ja kaunis on pilven rusko.

Ennen minä uskoin, mitä minä uotin,

nyt en enää usko.

Pilvet on pilviä, vaikka ne kuinka

kullassa ruskotelkoot.

Toivot on turhia, vaikka ne kuinka

onnea uskotelkoot.

Én nyűvöm a szőke lent,

másoknak lesz inge.

Víg meséket mondok másnak

s engem bú borít be.

Napszállat – rőt fellegek

rajzanak az égen –

Mért nem tudok hinni úgy, mint

kisgyerekként, régen?

Felleg csak felleg marad,

bár bíbor a széle –

Szétfoszlik a szép reménység,

mint felleg a szélbe.