Paloheimo, Oiva: Krisztus és a keresztény (Kristus ja kristitty Magyar nyelven)

Jeesus Kristus, poika Herran,

kulki metsätietä kerran

hymyhuulin, avojaloin

- linnunpoika kämmenellään.

Siitä kulki kristittykin

mustissansa, ilmein mykin,

paheksuvin mielialoin

- seudun synnit sydämellään.

Kohtasivat

ohi astuissaan

tuntematta toistaan kumpikaan.

Krisztus, Isten fiacskája,

az erdei utat járja,

mezítláb, arcán mosollyal

- madárfiók tenyerében.

Szívén a táj bűntudtával,

néma arccal, gyászruhában,

botránkozó hangulattal

a keresztény ott jár éppen.

Találkoznak

lépéseik,

egymást föl mégsem ismerik.