Saarikoski, Pentti: Ilma on kaunis

Ilma on kaunis

naisella kultaiset silmät

ja tuuli joka ennustaa ihmiskunnalle kevättä

luomien alla on viileä paikka

tuuli puhaltaa kultaisen

verkkokalvon läpi

omenat kasvavat suuriksi

lapset heittelevät omenoita puun läpi

syyskuun jälkeen tulee toukokuu toisen

                                kerran tänä vuonna

Szép este van

sárgán villog egy asszony szeme

szél fúj, új tavaszt jósol az emberiségnek

hűvös hely van a szemhéjad mögött

szél süvölt át a vértelen

recehártyán

az almák nagyra nőnek

fiúk hajigálják keresztül őket a faágakon

már másodszor lesz szeptember után

                              május ebben az évben