Saarikoski, Pentti: Kuun kasvot

1
Tarinat kerrotaan.
Ne elävät.Ja ne unohdetaan.
Ja kuolema kääntää kasvot
aina toisinpäin,
 
näin piirretään kuu:
silmä
nenä
suu,
viilenevien puu-
tarhojen kuu!
 
2
Yli kattojen purjehtii
kuun laiva sininen,
ja perämies on murhaaja,
hän pakenee
eikä rauhaa saa,
hän taivasta purjehtii
eikä löydä satamaa,
ei löydä satamaa.
 
3
Eräänä yönä,
kuutamoyönä,
hevonen, ei kenenkään ratsu,
näki kuun, oli mies niin laiha
kori kädessään,
oli luita poimiva pikkumies,
kori reikäinen,
oli jotta hevonen hirnahteli
riemuissaan
näkyä suurenmoista.
 
4
Mene järven rantaan,
ota mukaan höyhen ja kivi.
Kivi ui,
on poikasi kotiintulon päivä.
 
Laitan tähän vielä yhden nimettömän:
 
Aamusta iltaan on peninkulmien taival,
maailma yhdentekevinä tasankoina
sinussa ja ympärilläsi: oi olet vapaa
minne tahansa menemään,
olet harvinaisen vapaa: vain
nopeutesi määrätään.

1
Elmeséljük a történeteket.
Megélednek. Majd elfelejtjük őket.
A halál mindig másfelé
fordítja arcát.
 
Így rajzoljuk a holdat:
két szemet
orrot
szájat adunk a korongnak,
míg parkok hűvöse borzad –
tükröztetve a holdat.
 
2
Hold kék hajója evez át
a háztetők felett,
a kormányosa gyilkos,
menekül,
de nyugalomra nem lel,
evez az égen át,
de nem találhat kikötőt
nem lelhet kikötőt.
 
3
Valamely éjszakán,
holdragyogásos éjszakán
egy ló, senkit se hordva hátán,
látta a holdat, oly szikár sovány volt,
mint csontszedegető kis ember
kosárral a kezében,
a kosara lyukas,
aztán az is volt még, hogy örömében a
ló fölnyerített,
úgy elragadta a nagyszerű látvány.
 
4
Menj ki a tó partjára,
fogjál egy tollat és egy követ.
Úszik a kő,
fiadnak ma kell hazatérnie.
 
Még ezt teszed elrejtezve:
 
Reggeltől estig mérföldnyi utat,
tenni egy világban, hol tervezett a közöny
benned és körülötted: hohó szabad
tán bárhová menned,
ritka kivétel vagy, eltérést
csak sebességed ad.