Saarikoski, Pentti: Vénség (Vanhuus Magyar nyelven)

Dionysos vaeseke, ta on vanaks jäänud!

Pargis pőlvili, värisevi käsi

peksab oma saua pilbasteks, tüdrukud pudenevad

peidust välja ja veerevad naerdes minema.

Dionysos vaeseke!

Lebab pargis kőhuli, jalad pőhja poole,

tema habe haljendab veel pärast surmagi

ja ta hingab nagu terve linn,

kuigi ta on surnud,

Dionysos vaeseke.

Jaj Dionysosnak öreg napjaira!

Térdére hull a parkban, keze remeg,

míg dirib-darabra forgácsolja botját, a lányraj

kibújik rejtekhelyéről s nevetve elszalad.

Jaj Dionysosnak!

Hason fekszik a parkban, lába észak felé,

szakálla zöldell még, hiába a halál,

és úgy lélegzik mint a városok,

pedig már régen nem él,

jaj Dionysosnak!