Sarkia, Kaarlo: Maisema

On ehtoo hämäräinen,

ja saunat sauhuaa.

Ruislintu yksinäinen

vain jossin narahtaa.

On luona tuvan seinän

unikko punainen,

ja jostain tuoksu heinän

ui yli peltojen.

Soi kaukaa kosken humu

kautt` illan hiljaisen.

Suoniityn ylle sumu

jo kohoo valkoinen.

Ruislintu yksinäinen

taas jossain narahtaa.

On ehtoo hämäräinen,

ja saunat sauhuaa.

Este van már, homály szitál,

gőzölnek a szaunák.

Távolban a harismadár

zengi magányos dalát.

Ház falánál, alkonypírban,

parázslik a mákvirág,

szántók fölé szellő hozza

rétek szénaillatát.

Messzi vízesés zúgása

hallik át az alkonyon.

Mocsarakból lomha pára

mindent fehér ködbe von.

Távol csak a harismadár

zengi magányos dalát.

Este van már, homály szitál,

gőzölnek a szaunák.