Siljo, Juhani: Kuin laineet allin lasta

Kuin laineet allin lasta

sua tunteeni tuudittaa,

kun avaruuden aaltoiluun

unimielin uupuu maa.

Ah, sairas aallon armas,

näin yö meit’ yhdistää:

jos luotani et lentää voi,

mun lapsekseni jää!

Víz, ha ringat gyermeket:

vágyammal ringattalak.

Gond hullámán így a föld

ernyedt álomhangulat.

Tört hullámod kedvese,

összefűztek éjszakák...

Nem szállhatsz velem? Maradj

a gyermekem legalább!