Susiluoto, Saila: Szoba égi dala (Taivaanlaulun huone Magyar nyelven)

Tämä huone on keltainen ja kirkas, tytöllä
sateenvarjo, varjossa tähdet. Taivaanvatsa valuu
sinistä verta ja säkenöi, mikä on puhdasta, sanoo
tyttö, on haavoja täynnä. Hän on katsonut taivaalle
koko päivän. Katsonut miten norsu muuttuu
pantteriksi ja hajoaa, miten kirkkaat kalat lipuvat
lämmintä merta. Miten linnut synnyttävät siipensä,
ja menettävät ne. Rakkaiden kasvot vaeltavat
jättiläisinä, jokainen rakkaus. Miten kuvat
vaeltavat, muistista taivaantaululle ja takaisin.
Miten rakkaus on aina kehystä vailla. Tyttö on
katsonut taivaalle koko päivän, katsonut kunnes
mikään ei vaikuta sattumalta enää.

Ez a szoba sárga és világos, a lány egy
ernyő, az árnyékban csillagok. Az égi kék vér
ömlik hasából és tiszta ragyogással jelzi, hogy a
lány tele van sebekkel. Egész nap az égre nézett.
Figyelte hogyan változik egy elefánt párduccá és
esik szét, figyelte a fényes halak csusszanását a
meleg tengerbe. Figyelte a madárszárnyak
születését és azok elvesztését. Kedvesei arcai tűntek
elő, hatalmasan, mint minden szeretet. Nézte a
képek tűntét, és visszaemlékezett az égre.
Látta, hogy a szerelem mindig bekeretezetlen. A
lány egész nap bámulta az eget, amíg már semmi sem
tűnt véletlennek többé.