Vuorela, Einari: Epilógus (Epilogi Magyar nyelven)

Kohtaloni kannan

niinkuin mätäs suolla.

Muistojeni annan

unhon helmaan kuolla.

Peittääköhän hanki

polun, jonka polin.

Unelmien vanki,

runoilija olin.

A sorstól véghelyem

kis domb a mocsár szélén.

Emlékeim odahagyom

porladjanak kebelén.

Az utat is magába zárja

mit bejártam ideérvén.

Az álmok foglya,

költő voltam én.