Cros, Charles (Émile-Hortensius-Charles Cros) (1842–1888) Művek   hu fr

Életrajz

Charles Cros vagy Émile-Hortensius-Charles Cros (1842-1888) francia költő és feltaláló. Kiáltó ellentétek halk találkozási pontja. Tudós és bohém költő, ábrándos és tárgyias, profetikus és meghitt, hanyag és tökéletes. Hallatlanul eredeti tehetség; gyerekkorában professzorokat szégyenít meg klasszika-filológiában, később pedig, csak úgy mellékesen, felfedezője lesz a színes fényképezésnek és a fonográfnak, s megsejtője a híradástechnika néhány legmaibb felfedezésének. Az ő nevét viseli a hanglemez művészetét ápoló francia Akadémia. Példa arra, miként tud észrevétlenül maradni jelentéktelen sors- és stílustársai között a maga korában a zseni. Cros elragadó s maga által is félvállról kezelt költészetét életében csak néhány íróbarátja — jóformán egyedül Verlaine — értékelte. Aztán hosszú időre teljesen elfeledték. Csak a húszas években találtak rá újra a szürrealisták — annyi rejtett érték felszínre hozói — természettudományos felfedezéseivel egyenrangú jelentőségű költői „felfedezéseire", melyek „szantálfa-ládikójában" (ez legfontosabb kötetének címe) rejlettek. Ma a nagy előfutárok közt látjuk a helyét. Összes műveit (minden versét, színpadi monológjait és különféle prózáit) először 1954-ben adták ki. Ezt követi az 1970-es kritikai Pléiade-kiadás, amely Cros tudományos írásaival, levelezésével, valamint életének írásos dokumentumaival bővült.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)