D'Orléans, Charles (1394–1465) Művek   hu fr

Életrajz

A XIV-XV. század fordulóján, 1394-től 1465-ig élt a középkori francia líra késői betetőzője, Charles d'Orléans. Gyötrelmekkel, kudarcokkal teli életéből fájdalmas hangú, mélabús költészet fakadt. A királyi család tagja volt. Nagybátyja VI. Károly francia király volt, fia XII. Lajos néven lépett trónra. Anyja Valentine milánói hercegnő volt. Ifjúságát kifinomult, rendkívül művelt környezetben, a blois-i kastélyban töltötte. Tízévesen már magas fokon művelte a latin nyelvet. Félelemnélküli János (Jean-sans-Peur) burgundi herceg 1407-ben megölette apját, Louis d'Orléans-t. A következő években újabb családi tragédiák érték. Előbb anyját, majd hitvesét is elvesztette. Hogy bosszút álljon apja haláláért, az Armagnac-házzal szövetkezett. Az ily módon kirobbant főúri viszály csak még nehezebbé tette a százéves háború miatt amúgy is súlyos belpolitikai helyzetet. 1415-ben 21 éves volt, amikor a franciák vereségével végződött agincourti csatában sebesülten angol fogságba került. Teljesen elszigetelve a politikai élettől a költészetnek szentelte magát. Huszonöt évnyi raboskodás után térhetett haza. Visszaérkezve igyekezett bekapcsolódni a hazai politikai életbe. Közvetítő szerepet szeretett volna vállalni a királypárti Armagnacok és az angolbarát Bourguignonok között, de próbálkozása nem járt sikerrel. 1447-ben hadba vonult az itáliai Asti városa ellen, hogy anyai örökségét megszerezze, de itt is kudarcot vallott. Életének hátralévő részében a világtól elvonulva élt bloisi kastélyában. Ekkortól nevezték kortársai Közöny hercegnek (Le prince Nonchaloir). Költők egész udvartartásával vette körül magát. Udvarában ebben az időben Villon is megfordult. Szomorúsággal teli, hányattatott élete tükröződik vissza melankolikus, fájdalmas költészetében. A francia történelem egyik legsúlyosabb válságkorszakában élt, a versírást tiszta, könnyed szórakozásnak tekintette. Az új korszak, a reneszánsz hajnalán művei inkább a középkor lovagi líráját idézik; annak végletekig kifinomult, utolsó gyöngyszemeit alkotta meg. Témái is a korábbi évszázadok hagyományait idézik. A természet szépségeit és a szerelem gyötrelmeit énekli meg. A hagyományos formákat – rondó, chanson, ballada – tökéletességig fejlesztő műveinek sajátosan személyes hangja mégis kiemelkedővé teszi költészetét. Visszatérő motívuma verseinek a szomorú vágyakozás, a honvágy.

http://www.kamarakorus.hu/media/translations_reviews/charlesdorleans

(Az oldal szerkesztője: P. T.)