Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Emmanuel, Pierre oldala, Magyar életrajz

Emmanuel, Pierre portréja
Emmanuel, Pierre
(Noël Mathieu)
(1916–1984)
 

Életrajz

Pierre Emmanuel (1916–1984) személyét és művészetét jórészt Pilinszky János ismertette meg a magyar közönséggel. A 60-as években baráti kapcsolat alakult ki a két költő között: Pilinszky Párizsban Emmanuelnél lakott, az Új Emberben többször hivatkozott francia barátja műveire, 1968-ban értő előadást is tartott róla. Kedves gondolkodója, Simone Weil mellé helyezte: „mindketten azt az isteni csöndet faggatják, amiből minden szó születik, bár maga kimondhatatlan – csakhogy Emmanuel e csönd innenső oldaláról, nevezetesen a költészet felől, míg Weil mintha már a túlsó partról szólna hozzánk”. (Naplók, töredékek, Osiris, Bp. 1995, 164.)

Pierre Emmanuel költő, a Francia Akadémia tagja, 1984. szeptember 22-én hunyt el Párizsban. Gyógyíthatatlan betegség vitte el 68 éves korában. Végakarata szerint temetésén csak felesége és családja vett részt. Tisztelői és barátai szeptember 29-én az érte bemutatott szentmisén találkoztak a Saint Séverin-templomban.

Halála előtt pár nappal jelent meg utolsó „nagy műve” (Le grand oeuvre), amelyben még egyszer összefoglalta költői világszemléletét: negyven könyve (versek, esszék) tematikája visszatér ebben a kozmológiában vagy világgenezisben – az 1951-es Babel-től A férfi és a nő könyve című trilógiáig (1978–1980). Emmanuel talán a francia költészet legnagyobb mítoszteremtője volt; metafizikai költő a javából. A lét alapkérdései, továbbá a férfi és a nő kapcsolata kínozták: a nagy vallások mítoszait és a Bibliában található ősszimbólumokat szabadította fel, ezekkel fejezte ki személyes vívódásait – jákobi küzdelmét a megnevezhetetlen Istennel – és korunk legidőszerűbb problémáit. Életművében az ágostoni történelemteológiát is fellelhetjük; a két szeretet két „várost” épít, és a kettő engesztelhetetlen harcot vív egymással: Isten szeretete az ember megalázkodásáig – az ember önszeretete Isten megvetéséig.

http://hu.radiovaticana.va/storico/2009/07/14/pierre_emmanuel_francia_k%C3%B6lt%C5%91_megt%C3%A9r%C3%A9se_-_p._szab%C3%B3_ferenc_jegyzete/ung-302296

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap