Ponge, Francis (1899–1988) Művek   hu fr

Életrajz

Francis Ponge (1899-1988), az „antiköltészet" legvégletesebb alakja. Amit maga mond törekvéseiről: „Visszatérni mindig magához a tárgyhoz, ahhoz, ami benne nyers és különböző: különböző mindenekelőtt attól, amit én magam eddig írtam róla" — akár még a flaubert-i realizmus híres, Maupassant-nak adott tanácsával is egybehangzik. Gyakorlatának azonban ez csupán legtávolabbi megközelítése. Versei — prózában írt tárgyleírásai — minden személyesség nélkül a tárgyak életét kívánják megragadni, sokszor valóban olyat tudva mondani róluk, amit sem ő maga, sem más nem mondott ki. Objektivitása és materializmusa egy időre a kommunista párt soraiba vitte — ezekkel összefonódó szubjektív idealizmusa azonban újra eltávolította attól. Ponge költészete nem annyira a költészetben találja folytatását és rokonait, hanem az úgynevezett „új regény" ifjú francia prózaírói között, akik újabban mesterüknek vallják, és nagy kritikai erőfeszítést fejtenek ki költészetének magyarázatára és népszerűsítésére. Munkájuknak meg is van az az eredménye, hogy a hosszú időn keresztül alig ismert Ponge a hatvanas évektől kezdve komoly érdeklődést vált ki. Elhatározó jelentősége volt pályáján költeményei eddig legnagyobb összefoglalása, A nagy gyűjtemény megjelenésének (1961) és a Nouvelle Revue Frangaise 1956-ban neki szentelt különszámának.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)