Apollinaire, Guillaume: Clotilde

L'anémone et l'ancolie

Ont poussé dans le jardin

Où dort la mélancolie

Entre l'amour et le dédain

Il y vient aussi nos ombres

Que la nuit dissipera

Le soleil qui les rend sombres

Avec elles disparaîtra

Les déités des eaux vives

Laissent couler leurs cheveux

Passe il faut que tu poursuives

Cette belle ombre que tu veux

A kökörcsin a harangláb

A kert mélyén felszökött

Mélabú alussza álmát

Szerelem s megvetés között

Árnyaink is ideérnek

Kiket szétszór majd az éj

A nap is melytől sötétek

Velük együtt kihunyni tér

A források istennői

Gyűrűztetik fürtjüket

Menj azt a szép árnyat űzni

Kit nem akarnod nem lehet