Apollinaire, Guillaume: Les cloches

Mon beau tzigane mon amant

Écoute les cloches qui sonnent

Nous nous aimions éperdument

Croyant n'être vus de personne

Mais nous étions bien mal cachés

Toutes les cloches à la ronde

Nous ont vus du haut des clochers

Et le disent à tout le monde

Demain Cyprien et Henri

Marie Ursule et Catherine

La boulangère et son mari

Et puis Gertrude ma cousine

Souriront quand je passerai

Je ne saurai plus où me mettre

Tu seras loin Je pleurerai

J'en mourrai peut-être 

Szép cigányom szerelmesem

Hallod harangok szava kondul

Azt hittük nem lát senki sem

Szerettük is egymást bolondul

De megtaláltak minket itt

A harangok és körülálltak

Magasból nézett mindegyik

S elmondják az egész világnak

Ciprián Henrik jól tudom

Katalin Marie Orsolyával

És Gertrud unokahugom

Meg a pékasszony az urával

Holnap mind rajtam mosolyog

Én nem tudom hová lehetnék

Te messze leszel zokogok

Belehalok az is lehet még