Baudelaire, Charles: Kapcsolat (Correspondances Magyar nyelven)

La Nature est un temple oú de vivants piliers
Laissent parfois sortir de confuses paroles;
L'homme y passe à travers des forêts de symboles
Qui l'observent avec des regards familiers.

Comme de longs échos qui de loin se confondent
Dans une ténébreuse et profonde unité,
Vaste comme la nuit et comme la clarté,
Les parfums, les couleurs et les sons se répondent.

Il est des parfums frais comme des chairs d'enfants,
Doux comme les hautbois, verts comme les prairies,
– Et d'autres, corrompus, riches et triomphants,

Ayant l'expansion des choses infinies,
Comme l'ambre, le musc, le benjoin et l'encens
Qui chantent les transports de l'esprit et des sens.

A természet templom, élő pillérek tartják
Teret adva néha ismeretlen szavaknak;
Az ember e szimbólumerdőn áthaladhat,
Amit, ha megismer, elnyeri bizalmát.  

Mint nyújtott visszhangok, messzi keveredve
Szavak futnak össze az árnyékterekbe’,
Nagyszerűen, éjben, fényben lebegve,
Illattá, színné, hanggá forrnak egybe.

Friss illatúvá, mint a gyermektestek,
Lágy oboahanggá, zölddé, mint a rétek,
- S merthogy csábító gazdag, győzedelmes,

Új értelmet nyernek, szétterjedni készek,
Mint a pézsma, benzol, tömjén és az ámbra,
Új dallamot visznek az érzésvilágba.