Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Baudelaire, Charles: Az arckép (Le portrait Magyar nyelven)

Baudelaire, Charles portréja
Babits Mihály portréja

Vissza a fordító lapjára

Le portrait (Francia)


La Maladie et la Mort font des cendres
De tout le feu qui pour nous flamboya.
De ces grands yeux si fervents et si tendres,
De cette bouche où mon coeur se noya,

De ces baisers puissants comme un dictame,
De ces transports plus vifs que des rayons,
Que reste-t-il ? C'est affreux, ô mon âme !
Rien qu'un dessin fort pâle, aux trois crayons,

Qui, comme moi, meurt dans la solitude,
Et que le Temps, injurieux vieillard,
Chaque jour frotte avec son aile rude...

Noir assassin de la Vie et de l'Art,
Tu ne tueras jamais dans ma mémoire
Celle qui fut mon plaisir et ma gloire !



Az arckép (Magyar)


Hamut hagy Kór s Halál az őrszemekből,
amelyek értünk égtenek híven:
e buzgó, gyöngéd, óriás szemekből,
e szájból, melyben fuldokolt szivem,

egy csókok ezerjófüvéből, könnyű
sugárnál élesb elragadtatás
tüzéből mi marad? Ó lelkem, szörnyű!
csak sápadt vázlat, pár irónvonás,

amely, miként én, elhal a magánnyal,
s amelyet az Idő, izgága vén
naponta megsikárol, sörteszárnnyal: -

Élet s Művészet átka, barna rém,
nem ölheted meg egyről az emlékem:
arról ki gyönyöröm volt s büszkeségem!



KiadóInterpopulart Könyvkiadó
Az idézet forrásaA romlás virágai. Antológia

minimap