Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Baudelaire, Charles: A macskák (Les Chats Magyar nyelven)

Baudelaire, Charles portréja

Les Chats (Francia)

Les amoureux fervents et les savants austères
Aiment également, dans leur mûre saison,
Les chats puissants et doux, orgueil de la maison,
Qui comme eux sont frileux et comme eux sédentaires.

Amis de la science et de la volupté
Ils cherchent le silence et l'horreur des ténèbres;
L'Erèbe les eût pris pour ses coursiers funèbres,
S'ils pouvaient au servage incliner leur fierté.

Ils prennent en songeant les nobles attitudes
Des grands sphinx allongés au fond des solitudes,
Qui semblent s'endormir dans un rêve sans fin;

Leurs reins féconds sont pleins d'étincelles magiques,
Et des parcelles d'or, ainsi qu'un sable fin,
Etoilent vaguement leurs prunelles mystiques.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://fleursdumal.org/poem/155

A macskák (Magyar)

Szerető, csupa tűz, és tudós, hideg, bősz,
Szeretik egyként ők pályájuk delén mind
A macskát: izmos—lágy, a ház dísze, és mint
Ők is, otthonülő, és fázós mint zord ősz. 

Őneki tudomány és kéj egyaránt kell!
És mit keres még ő? Csendet! S borzadályt: félj!
Küldhetné, gyászfutárt, Erebosz, mert ő éj,
De parancsot nem vesz, nem vesz be gőgös mell!

Az övé fennkölt és méltóságteljes póz,
Mint a nagy Szfinxé épp, mely magányban tallóz
S mintha elaltatná örökre örök kor.

Mágikus szikráktól dagad, termékeny lény,
Apró arany szálkák és kőből finom por
Festi szembogarát. Csillagos, titkos fény.
  
  
Erebosz: a sötétség görög istene.

A fordítás prozódiájáról lásd a Sully Prudhomme Naplemente című verséhez fűzött jegyzetet.

Hagyományos, fél verslábbal meghosszabbított nőrímes sorokat tartalmazó jambikus fordítás:
 
 
A tüzes szeretők s a zord, hideg tudósok
Egyaránt szeretik pályájuknak delén
Az izmos-lágy macskát, otthonuk díszeként;
Fázós akárcsak ők, s otthonülő — hasonlók.
 
Tudomány kell neki, és kell neki gyönyör,
A csend, az iszonyat, a homály amely árthat;
Tarthatná Erebosz küldöttnek, gyászfutárnak,
De gőgös: igába macskát senki se tör.
 
Szunnyadva felveszik testtartását a Szfinxnek
Mely elnyúltában csak nagy magányba tekinthet,
És mintegy álomból; s álma örök, konok.
 
Testük bőségszülő, mágikus, csupa szikra
És aranytörmelék, puha finom homok,
S mint száz csillag, úgy száll a szembogaraikra.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap