Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Baudelaire, Charles: Egy dög (Une Charogne Magyar nyelven)

Baudelaire, Charles portréja

Une Charogne (Francia)

Rappelez-vous l'objet que nous vîmes, mon âme,
Ce beau matin d'été si doux:
Au détour d'un sentier une charogne infâme
Sur un lit semé de cailloux,

Les jambes en l'air, comme une femme lubrique,
Brûlante et suant les poisons,
Ouvrait d'une façon nonchalante et cynique
Son ventre plein d'exhalaisons.

Le soleil rayonnait sur cette pourriture,
Comme afin de la cuire à point,
Et de rendre au centuple à la grande Nature
Tout ce qu'ensemble elle avait joint;

Et le ciel regardait la carcasse superbe
Comme une fleur s'épanouir.
La puanteur était si forte, que sur l'herbe
Vous crûtes vous évanouir.

Les mouches bourdonnaient sur ce ventre putride,
D'où sortaient de noirs bataillons
De larves, qui coulaient comme un épais liquide
Le long de ces vivants haillons.

Tout cela descendait, montait comme une vague
Ou s'élançait en pétillant;
On eût dit que le corps, enflé d'un souffle vague,
Vivait en se multipliant.

Et ce monde rendait une étrange musique,
Comme l'eau courante et le vent,
Ou le grain qu'un vanneur d'un mouvement rythmique
Agite et tourne dans son van.

Les formes s'effaçaient et n'étaient plus qu'un rêve,
Une ébauche lente à venir
Sur la toile oubliée, et que l'artiste achève
Seulement par le souvenir.

Derrière les rochers une chienne inquiète
Nous regardait d'un oeil fâché,
Epiant le moment de reprendre au squelette
Le morceau qu'elle avait lâché.

— Et pourtant vous serez semblable à cette ordure,
À cette horrible infection,
Etoile de mes yeux, soleil de ma nature,
Vous, mon ange et ma passion!

Oui! telle vous serez, ô la reine des grâces,
Apres les derniers sacrements,
Quand vous irez, sous l'herbe et les floraisons grasses,
Moisir parmi les ossements.

Alors, ô ma beauté! dites à la vermine
Qui vous mangera de baisers,
Que j'ai gardé la forme et l'essence divine
De mes amours décomposés!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://fleursdumal.org/poem/126

Egy dög (Magyar)

Emlékszel, szivem, hogy mit láttunk mi ketten
E langy májusi hajnalon?
A dűlőút végén, kőágyra vetetten
Egy dög feküdt. Mily’ borzalom.

Kőmerev lábait szajhamód szétrakva
Kaján volt, szenvtelen-süket,
Amíg nehéz mérgét fullasztón izzadta
A tompán korgó hasüreg.

A kelő Nap hője is tán úgy akarta:
Újból éljenek a részek,
Melyeket idáig bölcsen egybetartva
Őrzött az Anyatermészet.

A kék ég tudta azt, hogy e bűvös tetem
Megnyíló tulipánkehely;
Viszont oly’ bűz csapta meg orrod hirtelen,
Azt hitted, lábadról lever.

A rothadó hasra ezer húslégy rajzott,
És eves váladék fakadt,
Ahogy cafatokon vívott szennyes harcot
A győzedelmes lárvahad.

A tetem lüktetett, mint valami hullám,
És olykor sziporkát vetett,
Mert beszívni vágyta immár a torz hullán
Sokszorozódó életet.

S megzendült e világ: lágy, zizegő hangja
Neszező szél volt, s muzsikált,
Mint pörgő búzaszem, amint a jó gazda
Ütemre rázza a szitát.

A test konturtalan álomkép volt szinte,
Kuszált, valótlan köd-lidérc,
Ismeretlen művész félredobott skicce,
Melyet néhanap felidéz.

A sziklák mögül egy eb dühösen nézett:
Kívánta még a falatot,
Mit számára tálalt ekként az enyészet,
S mit félelemből ott hagyott.

– Hiszen ez leszel Te is: épp’ ilyen szégyen,
Éppen ily’ bűzös fertelem,
Ki fénylő napsugár voltál, s csillagfényem,
Őrangyalom, egyetlenem!

Igen! Ezzé leszel, királyi, büszke hölgy,
Ha betöltötted sorsodat;
S a buja tavaszban majd tarka leplet ölt
A penész-ette csontozat.

De ó, Szerelmem! Bár féreg csókol röggé,
Nem porlaszthatja Arcodat;
Mert én égi mását őrzöm már örökké
Annak, mi testben elrohad!



FeltöltőVáradi Tamás
Az idézet forrásahttps://hu.wikisource.org/wiki/ Szerz%C5%91:Orosz_L%C3%A1 szl%C3%B3_Wladimir

minimap