Bellay, Joachim du: Te, ki Rómában (Toi qui de Rome émerveillé contemples Magyar nyelven)

Toi qui de Rome émerveillé contemples

L'antique orgueil, qui menaçait les cieux,

Ces vieux palais, ces monts audacieux,

Ces murs, ces arcs, ces thermes et ces temples,

Juge, en voyant ces ruines si amples,

Ce qu'a rongé le temps injurieux,

Puisqu'aux ouvriers les plus industrieux

Ces vieux fragments encor servent d'exemples.

Regarde après, comme de jour en jour

Rome, fouillant son antique séjour,

Se rebâtit de tant d'oeuvres divines :

Tu jugeras que le démon romain

S'efforce encor d'une fatale main

Ressusciter ces poudreuses ruines.

Te, ki Rómában megdöbbenve nézed,

hogy tört itt ég ellen a régi gőg;

paloták, oszlopok, templomtetők,

a falak, fürdők, bátor ívelések –

a hatalmas romokból majd megérted

gazságában a romboló időt:

a legkiválóbb mesterek előtt

ma is példák ez antik töredékek.

S nézd aztán, amint napról napra túrva

Róma most isteni művekkel újra

antik helyén fölépíti magát.

Végzetes kezét — látod? — felemelte,

hogy a poros romot életre keltse:

megérted ebből Róma démonát.