Bellay, Joachim du: Je ne commis jamais fraude ni maléfice

Je ne commis jamais fraude ni maléfice,

Je ne doutai jamais des points de notre foi,

Je n'ai point violé l'ordonnance du roi,

Et n'ai point éprouvé la rigueur de justice :

J'ai fait à mon seigneur fidèlement service,

Je fais pour mes amis ce que je puis et doy,

Et crois que jusqu'ici nul ne se plaint de moi,

Que vers lui j'aye fait quelque mauvais office.

Voilà ce que je suis. Et toutefois, Vineus,

Comme un qui est aux dieux et aux hommes haineux

Le malheur me poursuit et toujours m'importune :

Mais j'ai ce beau confort en mon adversité,

C'est qu'on dit que je n'ai ce malheur mérité,

Et que digne je suis de meilleure fortune.

Én nem csaltam sosem, bűnt el nem követtem,

Én nem vitattam a szent hittételeket,

Nem hágtam át, mit a király rendelkezett,

És törvényi szigor nem tört pálcát felettem,

Én mindig uramat hűségesen követtem,

Én barátaimért megtettem, mit lehet,

S eleddig úgy hiszem, panaszt senki se tett,

Hogy jóindulatom nem volt felé töretlen,

Íme ez vagyok én. És mégis, jó Vineus,

Mint kit dühödve sújt égis földi erő,

Balszerencse kísér kínomban lelve kedvét,

De sok gondom között öröm is jut talán,

Hisz azt mondják, a baj méltatlan sújt reám,

S tehetségem szerint jobb sorsot érdemelnék.