Bertrand, Aloysius: Az Éjszaka Gáspárja - A kőműves (Gaspard de la Nuit - Le Maçon Magyar nyelven)
Gaspard de la Nuit - Le Maçon (Francia)Le maître Maçon. - Regardez ces bastions, ces contreforts: on les dirait construits pour l'éternité. Schiller - Guillaume-Tell.
Le maçon Abraham Knupfer chante, la truelle à la main, dans les airs échafaudé, – si haut que, lisant les vers gothiques du bourdon, il nivelle de ses pieds et l’église aux trente arc-boutants, et la ville aux trente églises. Il voit les tarasques de pierre vomir l’eau des ardoises dans l’abîme confus des galeries, des fenêtres, des pendentifs, des clochetons, des tourelles, des toits et des charpentes, que tache d’un point gris l’aile échancrée et immobile du tiercelet. Il voit les fortifications qui se découpent en étoile, la citadelle qui se rengorge comme une géline dans un tourteau, les cours des palais où le soleil tarit les fontaines, et les cloîtres des monastères où l’ombre tourne autour des piliers. Les troupes impériales se sont logées dans le faubourg. Voilà qu’un cavalier tambourine là-bas. Abraham Knupfer distingue son chapeau à trois cornes, ses aiguillettes de laine rouge, sa cocarde traversée d’une ganse, et sa queue nouée d’un ruban. Ce qu’il voit encore, ce sont des soudards qui, dans le parc empanaché de gigantesques ramées, sur de larges pelouses d’émeraude, criblent de coups d’arquebuse un oiseau de bois fiché à la pointe d’un mai. Et le soir, quand la nef harmonique de la cathédrale s’endormit couchée les bras en croix, il aperçut, de l’échelle, à l’horizon, un village incendié par des gens de guerre, qui flamboyait comme une comète dans l’azur.
|
Az Éjszaka Gáspárja - A kőműves (Magyar)A kőműves mester. – Nézzétek ezeket a bástyákat, ezeket az erődítményeket; azt mondhatnánk, az öröklétnek épültek. Schiller: Tell Vilmos.
Ábrahám Kupfer, a kőműves énekel, kezében vakolókanállal a beállványozott levegőben - olyan magasan, hogy miközben a nagyharang gót verseit olvassa, vízszintezi lábát, a harminc boltívű templomot és az egész várost harminc templomával. Látja, hogyan okádják a palatető vizét a kőszörnyek a galériák bonyolult szakadékaiba, az ablakokra, a függő vezérkövekre, a haranglábakra, a fia-tornyokra, a tetőkre és ácsolatokra, amelyekre nagy ívben szürke foltot fest a fácánkakas félkörben kikanyarított és mozdulatlan szárnya. Látja a csillagformára szabott erődítményeket, ahol a fellegvár úgy pöffeszkedik, mint a tyúk szüret után a törkölyön, látja a palotaudvarokat, ahol a nap kiszárította a vizeket, és a monostorok csarnokait, ahol árnyékok kerülgetik az oszlopokat. A külvárosba császári csapatokat szállásoltak. Amott lovag dobol. Ábrahám Kupfer jól látja háromszarvú kalapját, a posztó rikító vörösét, zsinórral keresztezett kokárdáját és szalaggal bekötött copfját. Amit még lát, azok a pribékek, akik belemerülve a lombáradatba, a széles smaragd pázsiton, fából faragott, májusfára tűzött madárra lődöznek nehézpuskával. És este, mikor a katedrális boldog hajója elszenderedik, álmában kezét keresztbe téve, észreveszi létrájáról, hogy a horizonton katonák felgyújtotta falu lángol, mint üstökös az éjszakában.
|