Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bosquet, Alain: A csalódott költő (Le poète déçu Magyar nyelven)

Bosquet, Alain portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

Le poète déçu (Francia)

L'horreur de n'être rien, la joie de se dissoudre
dans un poison: entre ces deux excès, pourquoi
voudrait-on que je sois respectueux du monde?
Cette planète est ridicule, et mes semblables
 
ne sont jamais que des fourmis qui se dévorent
avec une fureur de vieux renards. Un dieu vient
à passer: jetons à cet intrus nos rêves!
Un amour se croit beau: à cet épouvantail
 
mettons un masque en sang! Quel piège, la musique...
Quel mensonge, l'azur... J'ai interdit aux arbres
d'apporter à mon doute un semblant de fraîcheur.
 
Au bord de mon chemin, je serai ma vipère,
et sous mon crâne mou une insulte adressée
à tout ce qui s'émeut dans ma terne souffrance.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wikipoemes.com

A csalódott költő (Magyar)

A borzalom, hogy nem vagyunk semmik, s a kéj:
méregben szét: két véglet között
miért is tartanám oly nagyra e világot,
E nevetnivaló bolygón sorstársaim
 
csak vén rókák veszett dühével mindig egymást
felfaló csöpp hangyák. Eljött közénk az isten:
zúdítsuk álmaink a betolakodottra!
A szerelem azt hiszi: szép. Madárijesztő!
 
Véres maszkot reá! Csúf csapda a zene...
Rút hazugság az ég... Megtiltottam a fáknak,
hogy enyhet lopjanak maró kételyeimbe.
 
Magam útján vagyok önmagam viperája,
és meglágyult agyam alján a vad szitok
mindenre, ami csak fakó kínomba fényt hoz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. Gy.

minimap