Bosquet, Alain: Quel royaume oublié? 5

Non merci, pas de corps!
ce pollen me suffit.
Non merci, pas de terre!
cette étoile me porte
comme un chameau docile.
Non merci, pas de dieu!
je ne crois qu'en ce fleuve
qui se moque de moi:
je suis ce que les hommes,
conseillés par la grêle,
inventent pour donner
un visage à l'oubli.

Köszönöm, semmi testet!
elég nekem a hímpor.
Köszönöm, semmi földet!
hordoz engem e csillag,
mint egy jámbor teve.
Köszönöm, semmi istent!
e folyóban hiszek csak,
mely csúfot űz belőlem:
az vagyok, mit a zápor
cinkosaként az ember
kitalál, arcot adni
végre a feledésnek.