Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Brassens, Georges: Le Nombril des Femmes d'Agent

Brassens, Georges portréja

Le Nombril des Femmes d'Agent (Francia)

Voir le nombril(1) d'la femm' d'un flic
N'est certainement pas un spectacle
Qui, du point d'vue de l'esthétique,
Puiss' vous élever au pinacle.
Il y eut pourtant, dans l'vieux paris,
Un honnête homme sans malice
Brûlant d'contempler le nombril
D'la femm' d'un agent de police...

"Je me fais vieux, gémissait-il,
Et, durant le cours de ma vie,
J'ai vu bon nombre de nombrils
De toutes les catégories :
Nombrils d'femm's de croque-morts, nombrils
D'femm's de bougnats,(3) d' femm's de jocrisses,
Mais je n'ai jamais vu celui
D'la femm' d'un agent de police...

"Mon père a vu, comm' je vous vois,
Des nombrils de femm's de gendarmes,
Mon frère a goûté plus d'un' fois
D'ceux des femm's d'inspecteurs, les charmes...
Mon fils vit le nombril d'la souris
D'un ministre de la justice...
Et moi, j’n'ai même pas vu l' nombril
D' la femm' d'un agent de police... "

Ainsi gémissait en public
Cet honnête homme vénérable,
Quand la légitime d'un flic,
Tendant son nombril secourable,
Lui dit : "Je m'en vais mettre fin
À votre pénible supplice,
Vous fair' voir le nombril enfin
D'la femm' d'un agent de police... "

"Alléluia !" fit le bon vieux,
De mes tourments voici la trêve !
Grâces soient rendu's au Bon Dieu,
Je vais réaliser mon rêve !"
Il s'engagea, tout attendri,
Sous les jupons d'sa bienfaitrice,
Braquer ses yeux, sur le nombril
D'la femm' d'un agent de police...

Mais, hélas ! il était rompu
Par les effets de sa hantise,
Et comme il atteignait le but
De cinquante ans de convoitise,
La mort, la mort, la mort le prit
Sur l'abdomen de sa complice
Il n'a jamais vu le nombril
D'la femm’ d’un agent de police...

.......................

NOTES

1) Nombril – The old adage says that a joke explained is a joke killed. I therefore include the following note apologetically.
Some commentators explain that Brassens uses the word “navel” here to represent a certain different part of the female anatomy. Others refute this insisting that the distinction between the navel and the suggested alternative is crucial in the poem. They maintain that the punch line in the original joke depended on the audience realisation of what exactly the man had chanced to gaze upon as he progressed upwards, causing his final, fatal/blissful shock, so ironically close to his lifetime's objective.

2) D'femm's de bougnats,(3) – Bougnats were immigrants to Paris from the Puy de Dôme region in central France, from where his landlord,Marcel Planche, the Auvergnat, originated. His wife was Brassens’ lady-friend, Jeanne Planche, and this could be a private, little tease intended for her.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy a "bougnat"-k ital- és tüzelőárusok voltak, a kocsmában tüzelőt is árultak (Vins et charbon vagy Vins, bois et charbon volt a cégérre írva.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://dbarf.blogspot.co

Törzsökös hölgyköldökök (Magyar)

Rendőrnéköldököt látni
Akármilyen szögben állván
Aligha mondhatja bárki,
Hogy az felemelő látvány.
Mégis élt az ősi időkben
Párizsban egy szegény ördög;
Hát azt érdekelte szörnyen
A rendőrfeleségköldök...

„Öreg vagyok – nyögött –, öreg,
Láttam hosszú életembe’
Mindenféle köldököket,
Végigszemlélgettem rendre
Ács- őr-, pék-, szűcs-, csaposnéét
Sok törzsökös köldök között;
Halálom előtt megnéznék,
Sej, egy rendőrnéköldököt.

Ősz atyám megszemlélt nem egy
Csendőrfeleségi hasat,
Sőt öcsém látta – égi kegy! –
Revizornéét, laposat,
Fiam egy híres miniszter
Szeretőjéhöz költözött,
Én meg nem láttam egyszer
Se, jaj, rendőrnéköldököt.”

Így nyöszörgött keservesen
A becsületes aggastyán,
Végül egy rendőr hitvese
Nemtőköldökkel nagy hasán
Imígyen szóla: „Hát jöjjön,
Én Önön mögkönyörülök,
S födök Ön előtt föl rögtön
Rendőrfeleségköldököt.”

„Halleluja!” – tört ki az agg –,
Örömöm hát megtalálom!
Köszönöm én hőn az Úrnak,
Hogy valóság lőn az álom!.”
Eltökélten tört be, és a
Szoknyák, fűzők, kötők között
Mohó szemmel keresé a
Rendőrfeleségköldököt.

Mániája szegény pára
Lelkén kóros nyomot hágya;
Mikor betelt valahára
Ötvenöt esztendős vágya,
Ott ődöngött már halála:
A hölgy bőrén rejtőzködött.
Ő öröklétet talála,
Nem, nem rendőrnéköldököt.

...................................................

A fordító jegyzete.  A Brassens-dalok fordításaiban eltekintettem a Sully Prudhomme-nál kifejtett prozódiai megfontolásaim megvalósításától: minden verssor egyszerűen ugyanannyi szótagból áll, mint az eredetben, de a  sorvégi,  versekben  ki  nem  ejtett, sokszor ki sem ejthető -e (ö) betűknek most sem feleltettem meg külön szótagot – annak ellenére, hogy dalban (operában, oratóriumokban is) a franciák még a „ki sem ejthető” -e betűket is (pl. vie) kiéneklik, külön hangjegy dukál neki...

Amikor azt mondjuk, hogy a szóvégi, sorvégi -e nem hallatszik, az nem 100 %-ig, hanem csak 95 %-ig igaz: ha máshogyan nem, hát legalább valamiféle „szellemhangként”, vagy mondjuk így: potenciálisan, a beszélő és a hallgató tudatában, jelen van. Másfelől, a kiénekelt sorvégi -e sem teljes értékű hang, mert sztereotíp módon van jelen, nem igazi fonéma; a hallgató tudja, hogy csak az éneklés miatt hangoztatják.

Ebben a dalban Brassens a szokásosnál is jobban, eltúlozva nyújtja meg a sorvégi Ö hangokat, miközben a sor belsejében, ahol még inkább odakívánkoznak, mert ugyancsak ki szokták énekelni, a beszélt nyelvhez hasonlóan sokszor nem ejti, nem énekli ki őket, s ezt még írásban is jelzi (hiányjelet, ’ –ot ír az –e helyett)... Ezzel a humoros hatást fokozza (az ebben rejlő humor érzékeléséhez természetesen francia nyelvtudás szükséges). Azt, hogy a sorvégi -e hangok túlzottan elnyújtott kiéneklése „blődlizés”, azzal is hangsúlyozza, hogy a legelső rímpár egyik tagjában nincs -e (ún. hímrím), a másikban van („nőrím”); ezzel mintegy eleve leszögezi, hogy az egész dolgot bohókás jelenségnek tartja... (A klasszikus francia költészetben tilos volt összerímeltetni hímrímet és nőrímet.) – Aligha valószínű, hogy valaha is eszébe fog jutni valakinek, hogy magyarul elénekelje ezt a dalt, de ennek elvi lehetősége nem zárható ki. Nos, ilyen esetben az utolsó magánhangzó melizmaszerű megnyújtásával lehetne megtoldani a sort a szükséges hangjeggyel: „állvá- án, látvá- ány, ördő- öög, köldő- öök, életembe- ee, hasaa- at” stb.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap