Breton, André: Silhouette de Paille

A Max Ernst

Donnez-moi des bijoux de noyées
Deux crèches
Une prèle et une marotte de modiste
Ensuite pardonnez-moi
Je n’ai pas le temps de respirer
Je suis un sort
La construction solaire m’a retenu jusqu’ici
Maintenant je n’ai plus qu’à laisser mourir
Demandez le barême
A trot le poing fermé au-dessus de ma tête qui sonne
Un verre dans lequels s’ouvre un oeil jaune
Le sentiment s’ouvre aussi
Mais les princesses s’accrochent à l’air pur
J’ai besoin d’orgueil
Et de quelques gouttes plates
Pour réchauffer la marmite de fleurs moisies
Au pied de l’escalier
Pensée divine au carreau étoilé de ciel bleu
L’expression des baigneuses c’est la mort du loup
Prenez-moi pour amie
L’amie des feux et des furets
Vous regarde à deux fois
Lissez vos peines
Ma rame de palissandre fait chanter vos cheveux
Un son palpable dessert la plage
Noire de la colère des seiches
Et rouges du côté du panonceau

Max Ernstnek

Adjátok nekem vízbefúlt asszonyok ékszereit
Két jászolt
Egy zsurlót és egy kalapos próbabábu fejet
Aztán bocsássatok meg nekem
Nincs időm levegőt szívni
Egy sorsot követek
A napépítkezés idáig visszatartott
Most már csak meghalni hagyom
Kérjétek az árlistát
Ügetésben ökölbe szorított kéz fejem fölött
Mely poharat kongat amiben sárga szem nyílik
Az érzés is kinyílik
De a hercegkisasszonyok a tiszta levegőbe csimpaszkodnak
Szükségem van büszkeségre
És néhány lapos cseppre
Hogy penészes virágok lábasát fölmelegítsem
A lépcső alján
Isteni gondolat a kék ég csillagos négyszögében
A fürdőző nők kifejezése ez a farkas halála
Fogadjatok el barátnőnek
Tüzek és görények barátnője
Kétszer rátok tekint
Simítsátok el gyötrelmeitek
Paliszanderfa evezőm hajatok énekelteti
Tapintható hang árt a tengerpartnak
Ami tintahalak haragjától fekete
És vörös a címeres pajzs oldaláról