Breton, André: Napraforgó (Tournesol Magyar nyelven)
|
|
Tournesol (Francia)La voyageuse qui traverse les Halles à la tombée de l'été Marchait sur la pointe des pieds Le désespoir roulait au ciel ses grands arums si beaux Et dans le sac à main il y avait mon rêve ce flacon de sels Que seule a respiré la marraine de Dieu Les torpeurs se déployaient comme la buée Au Chien qui fume Ou venaient d'entrer le pour et le contre La jeune femme ne pouvait être vue d'eux que mal et de biais Avais-je affaire à l'ambassadrice du salpêtre Ou de la courbe blanche sur fond noir que nous appelons pensée Les lampions prenaient feu lentement dans les marronniers La dame sans ombre s'agenouilla sur le Pont-au-Change Rue Git-le-Coeur les timbres n'étaient plus les mêmes Les promesses de nuits étaient enfin tenues Les pigeons voyageurs les baisers de secours Se joignaient aux seins de la belle inconnue Dardés sous le crêpe des significations parfaites Une ferme prospérait en plein Paris Et ses fenêtres donnaient sur la voie lactée Mais personne ne l'habitait encore à cause des survenants Des survenants qu'on sait plus dévoués que les revenants Les uns comme cette femme ont l'air de nager Et dans l'amour il entre un peu de leur substance Elle les intériorise Je ne suis le jouet d'aucune puissance sensorielle Et pourtant le grillon qui chantait dans les cheveux de cendres Un soir près de la statue d'Etienne Marcel M'a jeté un coup d'oeil d'intelligence André Breton a-t-il dit passe
|
Napraforgó (Magyar)Az utazó hölgy aki átvágott a Vásárcsarnokon a nyár leszálltakor Lábujjhegyen haladt A kétségbeesés az égen görgette gyönyörű és hatalmas kontyvirágait És kézitáskájában hevert az álmom az az illatos üveg Amit egyedül csak az Isten keresztanyja szagolt A kábulat szétterült mint a pára A Pipázó kutyában Ahová belépett épp a pro és a kontra A fiatalasszonyt ők nem láthatták csak oldalról és rosszul úgy ahogy Vajon a salétrom női nagykövetével akadt dolgom Vagy amit gondolatnak hívunk a fekete alapon fehér görbület asszonyával Javában folyt az ártatlanok bálja Az árnyék nélküli hölgy letérdelt a Pénzváltók hídján Git-le-Coeur utca az ütőcsengők már nem voltak ugyanazok Beteljesültek végre az éjszakai ígéretek A postagalambok a segélyezési csókok Odaröppentek a szép ismeretlen kebleire Amiket a tökéletes jelentések selyme alatt dárda járt át Párizs kellős közepén egy major virágzott Es a tejútra nyíltak ablakai De nem lakott még benne senki a váratlan vendégek miatt Akik a szóbeszéd szerint a kísérteteknél is ragaszkodóbbak Egyesek mint ez az asszony mintha úsznának És lényegükből egy kevés átáramlik a szerelembe Ami belső tartalmak felé űzi őket Nem vagyok én játékszere semmiféle érzéki hatalomnak Mégis a hamu hajzatában cirpelő tücsök Étienne Marcel szobra mellett az egyik este Értelmesen rám tekintett André Breton mondta menj tovább
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
