Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Breton, André: Már kiszedték (Dernière Levée Magyar nyelven)

Breton, André portréja

Dernière Levée (Francia)

La lettre que j’attends voyage incognito dans une enveloppe
Que son timbre recouvre et au-delà
Ce timbre est oblitéré par le zodiaque
On a beaucoup de peine à déchiffrer mon nom dans sa dentelure
Quand elle me parviendra le soleil sera froid
Il y aura des épaves sur la place Blanche
Parmi lesquelles se distingue mon courage
Pareil à un treuil d'écureuils
Je l'ouvrirai d'un coup de rame
Et je me mettrai à lire
Cela ne pourra manquer de provoquer un rassemblement
Mais je ne m'arrêterai pas
Les mots jamais entendus prendront le large
Ils seront de paille enflammée et luiront dans une cage d'amiante
Suspendue à l'arbre à devinettes
La lettre que j'attends sera de la couleur des voiliers éteints
Mais les nouvelles qu'elle m'apportera leurs formes de rosées
Je retrouverai dans ces formes tout ce que j’ai perdu
Ces lumières qui bercent les choses irréelles
Ces animaux dont les métamorphoses m’ont fait une raison
Ces pierres que je croyais lancées pour me dépister moi-même
Qu’elle est de petites dimensions cette lettre que j’attends
Pourvu qu’elle ne s’égare pas parmi les grains de poison



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.surlatoile.org

Már kiszedték (Magyar)

A levél amelyet várok titkon közeleg felém
A bélyeg borítékját mindkét oldalt fedi
Rajta az Állatöv pecsétje
Fogai közt nevem alig olvasható
Mikor megérkezik a nap kiég egyszerre
A Blanche tér tele lesz romokkal
S a bátorságom úgy villog közöttük
Akár egy mókus-forgó
Egy szakítással felnyitom és olvasom
Micsoda csődület verődik erre össze
De olvasom tovább
Sosem hallott szavak virítanak belőle
Égő szalma-szirmuk világol majd az azbeszt kalitkában
Amely egy találósmese-fán függ
A levél amelyet várok olyan színű mint a ködbehúnyt vitorlások
Ám hírei tündöklő harmatcseppek
Fellelem bennük mindazt mit életemben elvesztettem
A fényeket amelyek ringatták valófeletti tárgyaim világát
Az alakváltó állatok sorát amelyek belényugtattak az elmúlásba
A kavicsokat amiket tán azért szórtam el
Hogy magam elől is eltüntessem önmagam nyomát
A levél amelyet várok picike lesz nagyon
Hogy a mérgek molekulái közt eltalálhasson hozzám



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. S. K.

minimap