Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Breton, André: Napraforgó (Tournesol Magyar nyelven)

Breton, André portréja

Tournesol (Francia)

La voyageuse qui traverse les Halles à la tombée de l'été

Marchait sur la pointe des pieds

Le désespoir roulait au ciel ses grands arums si beaux

Et dans le sac à main il y avait mon rêve ce flacon de sels

Que seule a respiré la marraine de Dieu

Les torpeurs se déployaient comme la buée

Au Chien qui fume

Ou venaient d'entrer le pour et le contre

La jeune femme ne pouvait être vue d'eux que mal et de biais

Avais-je affaire à l'ambassadrice du salpêtre

Ou de la courbe blanche sur fond noir que nous appelons pensée

Les lampions prenaient feu lentement dans les marronniers

La dame sans ombre s'agenouilla sur le Pont-au-Change

Rue Git-le-Coeur les timbres n'étaient plus les mêmes

Les promesses de nuits étaient enfin tenues

Les pigeons voyageurs les baisers de secours

Se joignaient aux seins de la belle inconnue

Dardés sous le crêpe des significations parfaites

Une ferme prospérait en plein Paris

Et ses fenêtres donnaient sur la voie lactée

Mais personne ne l'habitait encore à cause des survenants

Des survenants qu'on sait plus dévoués que les revenants

Les uns comme cette femme ont l'air de nager

Et dans l'amour il entre un peu de leur substance

Elle les intériorise

Je ne suis le jouet d'aucune puissance sensorielle

Et pourtant le grillon qui chantait dans les cheveux de cendres

Un soir près de la statue d'Etienne Marcel

M'a jeté un coup d'oeil d'intelligence

André Breton a-t-il dit passe



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.feelingsurfer.net/garp/poesie

Napraforgó (Magyar)

Az utazó hölgy aki átvágott a Vásárcsarnokon a nyár

leszálltakor

Lábujjhegyen haladt

A kétségbeesés az égen görgette gyönyörű és hatalmas

kontyvirágait

És kézitáskájában hevert az álmom az az illatos üveg

Amit egyedül csak az Isten keresztanyja szagolt

A kábulat szétterült mint a pára

A Pipázó kutyában

Ahová belépett épp a pro és a kontra

A fiatalasszonyt ők nem láthatták csak oldalról és

rosszul úgy ahogy

Vajon a salétrom női nagykövetével akadt dolgom

Vagy amit gondolatnak hívunk a fekete alapon fehér

görbület asszonyával

Javában folyt az ártatlanok bálja

Az árnyék nélküli hölgy letérdelt a Pénzváltók hídján

Git-le-Coeur utca az ütőcsengők már nem voltak

ugyanazok

Beteljesültek végre az éjszakai ígéretek

A postagalambok a segélyezési csókok

Odaröppentek a szép ismeretlen kebleire

Amiket a tökéletes jelentések selyme alatt dárda járt át

Párizs kellős közepén egy major virágzott

Es a tejútra nyíltak ablakai

De nem lakott még benne senki a váratlan vendégek

miatt

Akik a szóbeszéd szerint a kísérteteknél is

ragaszkodóbbak

Egyesek mint ez az asszony mintha úsznának

És lényegükből egy kevés átáramlik a szerelembe

Ami belső tartalmak felé űzi őket

Nem vagyok én játékszere semmiféle érzéki hatalomnak

Mégis a hamu hajzatában cirpelő tücsök

Étienne Marcel szobra mellett az egyik este

Értelmesen rám tekintett

André Breton mondta menj tovább



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap