Cadou, René Guy: Életgyónás (Confession générale Magyar nyelven)

Seigneur! me voici peut-être à la veille de te rencontrer!
Il fera nuit! Je serai là debout à la barrière du pré
Tu sais! Comme dans ce tableau de Gauguin où apparaît le peintre
En gros sabots avec sa pèlerine de croquant que les pluies d’automne ont déteinte
Je t’attendrai Toi ou ton Ange ou quelqu’un de ton Cérémonial
Entre les quatre planches du ciel pareilles à un confessionnal
Ô Toi qui viens sur le chemin pour me parler et me confondre
Voici que le boîtier de ma vie s’ouvre sur les rouages de la honte
Et que tout mon passé dégringole soudain pauvre mur de bibliothèque
Livrant ses pages non coupées et nombre de dessins obscènes
Plus besoin de dissimuler ô mon Dieu! plus besoin
De se donner des gants trop grands et le tintouin
De ressembler à travers soi à quelqu’un d’autre
Puisque ta main de sang me soupèse les côtes.

Uram! Ki tudja, tán már holnap rádtalálok!
Éjszaka lesz! A rét korlátja mellett álldogálok,
Tudod! Mint Gauguin képén a festő, órmótlan facipőben,
Mandulaszínű körgallérban, amely kifakult az őszi esőkben,
És várom, hogy jöjj, te vagy angyalod, vagy szertartóid közül valaki,
Az ég négy deszkafala közt, amelyek mint egy gyóntatószék falai,
Ó várlak téged, közeledsz az úton, hogy megszólíts, és én megzavarodjam,
Íme a szégyen sarokpántjain életem ládája kipattan,
Egyszerre egész multam hitvány könyvtárpolca leszakad,
Kitárva fölvágatlan lapjait és a fajtalan rajzokat,
Többé nincs mit leplezni, ó Uram,
Se túlnagy kesztyűt húzni már, se kinosan
Magunkon át másra hasonlítani nem kell,
Mert bordáim te méred meg véres kezeddel.