Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cadou, René Guy: A vörös virág (La fleur rouge Magyar nyelven)

Cadou, René Guy portréja

La fleur rouge (Francia)

A la place du ciel
Je mettrai son visage;
Les oiseaux ne seront
Même pas étonnés.

Et le jour se levant,
Très haut dans ses prunelles
On dira : "le printemps
Est plus tôt cette année?"

Beaux yeux, belle saison
Viviers de lampes claires,
Jardins qui reculez
Sans cesse l'horizon.

On fait déjà les foins
Le long de ses paupières,
Les animaux peureux
Viennent à la maison.

Je n'ai jamais reçu
Tant d'amis à ma table,
Il en vient chaque jour
De nouvelles étables.

L'un apporte sa faim
Un autre la douleur;
Nous partageons le peu
Qui reste tous en chœur.

Qu'un enfant attardé
Passe la porte ouverte,
Et devinant la joie
Demande à me parler.

Pour le mener vers moi
Deux mains se sont offertes;
Si bien qu'il a déjà
Plus qu'il ne désirait.

La chambre est encombrée
De rivières sauvages,
Dans le foyer s'envole
Une épaisse forêt.

Et la route qui tient
En laisse les villages,
Traîne sa meute d'or
Jusque sous les volets.

Tous mes fruits merveilleux
Tintent sur mon épaule;
Son sang est sur ma bouche
Une flûte enchantée.

Je lui donne le nom:
De ma première enfance,
De la première fleur,
Et du premier été.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.paroles-musique.com

A vörös virág (Magyar)

Az ég helyébe
Az ő arcát tettem;
A madarak aligha
Fognak ezen csodálkozni.

S mikor a nappal ébred,
Fönt szemcsillagaiban
Mindenki azt mondja:
„Idén karán tavaszodik."

Szép szemek, szép idő,
Fénylő lámpák tava,
Kertek, melyek látóhatárát
Mindig visszaszorítják.

Már rakják a szénát
Szemhéjai mellett,
A félénk állatok
Immár hazatérnek.

Még sose fogadtam ennyi
Barátot asztalomnál,
Nap mint nap újabb
Istállókból jönnek.

Az egyik éhségét hozza,
A másik szenvedését;
Megosztjuk a keveset, hogy
Minden megmaradjon a szívben.

Csak egy késett gyermek
Lép be az ajtón,
Már sejti az örömet,
Beszélni akar velem.

Két kéz is kínálkozik
Hogy őt hozzám vezesse;
Be jó, hogy már többje van,
Mint amennyit kívánhat.

A szobát elzárták
Sodró vad folyók,
A kandalló tüzében
Dús erdő kavarog.

S az út, amely falvakat
Hosszú zsinórján vezet,
Aranyfalkáját egész
Az ablak alá tereli.

Minden csodagyümölcs
Az ő vállán csilingel;
Vére az én számban
Elvarázsolt fuvola.

Új nevet adok neki:
Első gyermekkoromét,
Az első virágét
S a legelső nyárét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Z.

Kapcsolódó videók


minimap