Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Chagall, Marc: A művész-vértanúkhoz (részletek) (Aux artistes martyrs (détails) Magyar nyelven)

Chagall, Marc portréja

Aux artistes martyrs (détails) (Francia)

Les ai-je tous connus? Suis-je venu
Dans leur atelier? Ai-je vu leur art
De près ou de loin?
Et maintenant je sors de moi, de mes années,
Je vais vers leur tombe inconnue,
Ils m’appellent, ils m’entraînent au fond
De leur trou - moi l’innocent - moi le coupable.
Ils demandent «Où étais tu?»
Je me suis enfui,
On les conduisait, eux, vers le bain de leur mort
Et c’est là qu’ils goûtaient à leur propre sueur
C’est alors qu’ils ont entrevu la lumière
De leurs toiles non peintes.
Ils ont compté les années non vécues
Qu’ils veillaient et qu’ils attendaient. [...]
Les mains de leur mère, ses yeux
Les escortaient jusqu’au train vers la lointaine gloire.
Je les vois maintenant, ils se traînent en haillons,
Pieds nus sur les chemins muets,
Les frères d’Israël, de Pissarro et de
Modigliani, nos frères que conduisent
Avec des cordes les enfants de Dürer, de Cranach
Et d’Holbein vers la mort et les crématoires.
Comment puis-je, comment dois-je verser des larmes.
[...] Je vois le feu, la fumée et le gaz
Qui montent vers le bleu nuage et qui
Le rendent noir.
Je vois les dents, les cheveux arrachés,
Ils projettent sur moi, déchaînée,
Ma couleur.
Je suis dans le désert, face à des monceaux de souliers,
De vêtements, ordure et cendre je murmure
Mon Kaddish.
Et tandis que je reste ainsi, de mes tableaux
Descend vers moi le David peint. Il vient avec
Sa harpe à la main,
M’aider à pleurer, à jouer des versets de psaumes.
Et après lui descend notre Moïse.
Il dit : «N’ayez peur de personne».
Il vous prescrit de reposer en paix
Jusqu’à ce qu’une fois encore, il ait gravé
De nouvelles Tables pour un nouveau monde.
L’ultime étincelle s’éteint,
Le dernier corps s’évanouit.
Tout se fait comme avant un nouveau déluge,
Je me lève et vous dis adieu,
Et je prends le chemin qui mène au nouveau
Temple
Et là j’allume une bougie pour votre image.
 
 
1950



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ashomer.blogspot.hu

A művész-vértanúkhoz (részletek) (Magyar)

Vajon ismertem-e őket mind? Voltam-e
a műtermükben? Láttam-e a művészetüket
közelről, vagy madártávlatból?
Most eltávolodom húsvér magamtól
és elzarándokolok jeltelen sírjaikhoz.
Ők szólítanak engem. Gödrükbe
rángatnak engem, az ártatlan-bűnöst.
Azt kérdik: “Hol voltál?”
Én elfutottam,
őket halálfürdőkbe cipelték,
ahol verítékük ízét kóstolhatták.
Ez akkor volt, amikor festetlen képeik
fényét mérlegelték.
Számolgatták a be-nem-ért éveket,
melyeket tároltak [...]
Anyáik keze és tekintete elkísérte őket
a hosszú-távú vonatszerelvényig.
Látom: most cipelik magukat lerongyolva,
mezítláb néma utakon.
Izrael testvéreit, Pisarro-t és
Modiglianit, a mi testvéreinket, akiket
Dürer, Cranach és Holbein fiai kötéllel
vonszolnak a halálthozó krematóriumba.
Hogyan, hogyan fogom hullatni könnyeimet?
[...] Látom a tüzet, a füstöt és a gázt
a kék égre kúszni és
visszakanyarodni feketén.
Látom a kitépett hajat és fogakat,
ezek sötét lepellel fednek
engem be.
Sivatagban papucs-halmaz rémít,
ruha, hamu és törmelék egyetlen-egy
kaddist mormog.
És ahogy ezt állom: képeimről
leszáll a megfestett David
hárfával a kezében. Segíteni kíván
sírni és zsoltárrészeket penget.
Utána a mi Mózesünk száll alá
mondván: ne félj senkitől, -
azt mondja: maradj nyugodtan,
míg ő új frigytáblákat vés ki
egy új világ részére.
Az utolsó test kimúl.
Csend lesz, mint új vízözön előtt.
Felkelek és elválok tőled
mert új templom felé haladok
és gyertyát gyújtok majd
képeitek üdvéért.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. F.

minimap