Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Char, René: A szerelmes gyík panasza (La complainte du lézard amoureux Magyar nyelven)

Char, René portréja
Somlyó György portréja

Vissza a fordító lapjára

La complainte du lézard amoureux (Francia)

N’égraine pas le tournesol,

Tes cyprès auraient de la peine,

Chardonneret, reprend ton vol

Et reviens à ton nid de laine.

 

Tu n’es pas un caillou du ciel

Pour que le vent te tienne quitte,

Oiseau rural ; l’arc-en ciel

S’unifie dans la marguerite.

 

L’homme fusille, cache-toi ;

Le tournesol est son complice.

Seules les herbes sont pour toi,

Les herbes des champs qui plissent.

 

Le serpent ne te connaît pas,

Et la sauterelle est bougonne ;

La taupe, elle, n’y voit pas ;

Le papillon ne hait personne.

 

Il est midi, chardonneret.

Le séneçon est là qui brille.

Attarde-toi, va sans danger :

L’homme est rentré dans sa famille !

 

L’écho de ce pays est sûr.

J’observe, je suis bon prophète ;

Je vois tout de mon petit mur,

Même tituber la chouette.

 

Qui, mieux qu’un lézard amoureux,

peut dire des secrets terrestres ?

Ô léger gentil roi des cieux,

Que n’as-tu ton nid dans ma pierre !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hauteclaire.over-blog.com

A szerelmes gyík panasza (Magyar)

Ciprusaid búsulnak is,

a napraforgót ne szemezd ki,

kelj szárnyra újra, tengelic,

menj puha fészked megkeresni.

 

Nem vagy kavics, mely úgy repül,

ahogy a szél viszi a hátán,

paraszt madárka; egyesül

a százszorszépben a szivárvány.

 

Az ember rád fegyvert szegez,

s a napraforgó vele cinkos.

Bújj el, a fű van csak veled,

csak a fű közt lehetsz te biztos.

 

A kígyó nem tudja, ki vagy,

a sáskának csak morc a kedve;

a vakond két szemére vak;

és senkit sem gyűlöl a lepke.

 

Lásd, tengelic, már itt a dél.

Lobog a Szent Jakab-fű lángja.

Maradj vagy menj, már nincs veszély:

az ember megtért otthonába.

 

Itt a visszhangban bízhatol.

S én mindent látok, jó próféta,

még azt is, ahogy a bagoly

betámolyog egy hasadékba.

 

Egy szerelmes gyíknál ki száll

alább a földi sok titokba?

Ó, kedves kis légi király,

mért nem raksz fészket itt a porba?!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap