Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Char, René: Le Bois de l'Epte

Char, René portréja

Le Bois de l'Epte (Francia)

Je n'étais ce jour-là que deux jambes qui marchent.
Aussi, le regard sec, le nul au centre du visage,
Je me mis à suivre le ruisseau du vallon.
Bas coureur, ce fade ermite ne s'immisçait pas
Dans l'informe où je m'étendais toujours plus avant.
 
Venus du mur d'angle d'une ruine laissée jadis par l'incendie,
Plongèrent soudain dans l'eau grise
Deux rosiers sauvages pleins d'une douce et inflexible volonté.
Il s'y devinait comme un commerce d'êtres disparus, à la veille de s'annoncer encore.
 
Le rauque incarnat d'une rose, en frappant l'eau,
Rétablit la face première du ciel avec l'ivresse des questions,
Éveilla au milieu des paroles amoureuses la terre,
Me poussa dans l'avenir comme un outil affamé et fiévreux.
 
Le bois de l'Epte commençait un tournant plus loin.
Mais je n'eus pas à le traverser, le cher grainetier du relèvement!
Je humai, sur le talon du demi-tour, le remugle des prairies où fondait une bête.
J'entendis glisser la peureuse couleuvre;
De chacun - ne me traitez pas durement - j'accomplissais, je le sus, les souhaits.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wikipoemes.com

Az Epte-i erdő (Magyar)

Aznap nem voltam egyéb, mint két lépkedő lábszár.
Száraz tekintettel, a semmivel arcom közepén,
Kísértem a patakot a völgyön át.
Alul futva, ez a remete nem avatkozott
Az alaktalanba, ahol egyre messzebb terjeszkedtem.
 
Egy hajdani tűz után megmaradt romfal sarkából sarjadón
Két szelíd, hajthatatlan akarattól duzzadó rózsatő
Merült hirtelen a szürke vízbe.
Eltűnt lények törekvéseit sejthettük ott, akik ismét jelentkezni akartak.
 
Egy rózsa rekedt pirossága a vízbe cuppanásakor
A kérdések mámorával újrateremtette az ég ősi ábrázatát,
Szerelmes szavakkal felébresztette a földet,
Engem mint mohó és lázas szerszámot a jövőbe lökött.
 
Az epte-i erdő a legközelebbi fordulónál kezdődött.
De nem kellett áthaladnom a felemelkedés drága magházán!
Sarkamon félig megfordulva szívtam be a legelők illatát, ahol elolvadt egy állat;
Hallottam a félénk vízi siklók suhanását:
Mindenki óhaját - ne ítéljetek el túl szigorún - tudatosan teljesítettem!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Z.

minimap