Chassignet, Jean-Baptiste: Sais tu ce que c'est de vivre ?

Sais tu ce que c'est de vivre ? autant comme passer

Un chemin tortueux; or le pied te casse,

Le genou s'affaiblit, le mouvement se lasse

Et la soif vient le teint de ta lèvre effacer ;

Tantôt il t'y convient un tien ami laisser,

Tantôt enterrer l'autre, or il faut que tu passes

Un torrent de douleur, et franchisses l'audace

D'un rocher de soupirs, fâcheux à traverser.

Parmi tant de détours il faut prendre carrière

Jusqu'au Fort de la mort, et fuyant en arrière

Nous ne fuyons pourtant le trépas qui nous suit ;

Allons y à regret , L'Éternel nous y traine.

Allons y de bon coeur, son vouloir nous y mène.

Plutôt qu'être trainé mieux vaut être conduit.

Mi az élet, tudod? Kanyargós úton át

vonulni szüntelen, lábadat összevérzed,

térded roskadozik, lankadni kezd lépted,

és fakóvá teszi ajkad a szomjúság.

Időnkint elmarad mellőled egy barát,

másokat eltemetsz; hol a kínszenvedésnek

árján kelsz át, hol egy zord szikla áll elébed,

s lábad a sóhajok rideg szirtjére hág...

Ily útvesztőkön át kell megfutnunk a révig

pályánkat, s a riadt hőkölés mit sem ér itt:

a halál szorosan a nyomunkban halad.

Ha szabódunk: az Úr haragja vonszol arra;

ha viszont engedünk: vezetőnk lesz a karja;

s inkább vezessenek, mint hogy vonszoljanak.