Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Clancier, Georges-Emmanuel: Egy költő legendája (Légende d'un poète Magyar nyelven)

Clancier, Georges-Emmanuel portréja

Légende d'un poète (Francia)

Attristant le penser me vient

que si nos pensées tu vis

ce rêve est nôtre et non pas tien.

 

En moi résonne en vain l'appel

vers ton impossible présence

ô frère à jamais devenu

ermite ou page de la mort.

 

Mais non tu n'es que pages vives

d'une inquiète mélancolie,

ton ombre on dirait va sortir

de ces vers que ta voix murmure

au promenoir des deux amants.

 

Seule flâne encor ta mémoire.

N'est plus d'Iseult pour toi Tristan

dont le beau rime non plus

avec rires ou pleurs des belles

mais en secret avec le mythe

d'Orphée en lui-même changé,

en mot changé mon pauvre Orphée

même s'ils bruissent ou s'ils chantent

au fond du songe au fond du coeur.

 

De si loin nous parvient l'écho

d'un aveu lié à tes heures

de si loin d'au-delà néant

et déjà nous ne savons plus

quelle voix passe en votre voix

pour scander l'adieu des amants

"Car vivant d'une même vie

Ils meurent d'une même mort".



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.printempsdespoetes.com

Egy költő legendája (Magyar)

Elkeserít a gondolat,

hogy ha gondolatunkban élsz,

a mi álmunk az, nem tiéd.

 

Hiába szólal képtelen

jelenléted visszhangja bennem,

ó testvérem sosem lehetsz te

halál apródja s remetéje.

 

Csak fürge apródja lehetsz

zaklatott melankóliádnak,

azt várjuk, hogy árnyad kilép

e versből, mit magadba mormolsz,

s ott áll a szeretők mögött.

 

De már csak emléked bolyong itt.

Trisztán, már nincs többé Izoldád,

nem rímel többé szép neved

széplányokra sírva-nevetve,

már csak titkon az önmagára-

váltott Orpheusz mítoszára,

szóvá lett szegény Orpheusz,

ha ordít vagy énekel is

az álmok mélyén vagy a szívben.

 

Oly messziről visszhangzik itt

a te idődnek vallomása,

a semmin túli messziségből,

hogy azt se tudjuk már, milyen

hang súgja a hangunk mögött

a szeretők búcsúszavát:

"Mert egy életet élve nékik

egy halállal kell halniuk".



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu

minimap