Corbière, Tristan: Fleur d'Art

Oui – Quel art jaloux dans Ta fine histoire !
Quels bibelots chers ! – Un bout de sonnet,
Un coeur gravé dans ta manière noire,
Des traits de canif à coups de stylet. 

Tout fier mon coeur porte à la boutonnière
Que tu lui taillas, un petit bouquet
D’immortelle rouge – Encor ta manière 
C’est du sang en fleur. Souvenir coquet.

Allons, pas de pleurs à notre mémoire !
– C’est la mâle-mort de l’amour ici 
Foin du myosotis, vieux sachet d’armoire !

Double femme, va !… Qu’un âne te braie !
Si tu n’étais fausse, eh serais-tu vraie ?…
L’amour est un duel : – Bien touché ! Merci. 

Lám - Kény és kellem rafinált izédben,
Mi drága hívság! - Kis darab szonett,
Bevésett szív, így szoktad, feketében,
Bicska vagdalta, tőr döfködte meg. 

Te metszetted bokrétám, szívem büszke,
Virágzó vérből, öröklétpiros.     
Ez is szokásos. Gomblyukamba tűzve,
E szuvenír kacérkodón csinos.

Hajrá, emlékül sírni mégse kelljen! 
-  No még ilyen szerelmes hím-halált -
Nefelejcsszéna, rossz szekrényszag ellen. 

Menj, kétszínű! Szamár ki bánna is!
Igaz lennél, ha nem volnál hamis?...
Párbaj a szerelem: – tusé, talált.