Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Corneille, Pierre: Az emberi tudományok hívságáról (Vanité de la science humaine Magyar nyelven)

Corneille, Pierre portréja

Vanité de la science humaine (Francia)

 

Qui se connaît soi-même en a l’âme peu vaine :

Sa propre connaissance en met bien bas le prix ;

Et tout le faux éclat de la science humaine

N’est pour lui que l’objet d’un généreux mépris.

 

Au grand jour du Seigneur, sera-ce un grand refuge

D’avoir connu de tout et la cause et l’effet ?

Et ce qu’on aura su fléchira-t-il un juge

Qui ne regardera que ce qu’on aura fait ?

 

Borne tous tes désirs à ce qu’il te faut faire ;

Ne les porte point trop vers l’amas du savoir ;

Les soins de l’acquérir ne font que te distraire,

Et quand tu l’as acquis il peut te décevoir.

 

Car enfin plus tu sais, et plus a de lumière

Le jour qui se répand sur ton entendement ;

Plus tu seras coupable à ton heure dernière,

Si tu n’en as vécu d’autant plus saintement.

 

La vanité par là ne te doit point surprendre ;

Le savoir t’est donné pour guide à moins faillir ;

Il te donne lui-même un plus grand compte à rendre,

Et plus lieu de trembler que de t’enorgueillir.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.biblisem.net/meditat/cornvdsh.htm

Az emberi tudományok hívságáról (Magyar)

Ki ismeri magát, az nem büszke magára

s önértékére nem valami sokat ad:

annak az emberi tudomány ragyogása

nem egyéb, mint nemes megvetés tárgya csak.

 

Mentségünk lesz, ha majd az Úr nagy napja villog,

hogy tudtuk mindenek okát s okozatát?

S megingatja vajon, amit tudtunk, a Bírót,

ki nem néz egyebet, csak a tettet magát?

 

Mit tenned kelletik, korlátozd arra vágyad,

ne hagyd kívánni a a tudás tömegét:

a gond, hogy megszerezd hiú szórakozás csak,

és nemegyszer csalódsz benne, ha már tiéd.

 

Mert végtére minél többet tudsz és minél szebb

világosság ragyog az értelmed felett,

csak annál súlyosabb végórádon a vétked,

ha nem volt annyival szentebb az életed.

 

Kevélység ürügye ne legyen tudományod!

Vigyázz, hogy támaszod legyen, ne buktatód!

Ne feledd, hogy csupán tetézi számadásod,

s inkább félésre, mint gőgösködésre ok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap