Cros, Charles: Méltatlankodás (részlet) (Indignation (détail) Magyar nyelven)

J’aurais bien voulu vivre en doux ermite,

Vivre d’un radis et de l’eau qui court.

Mais l’art est si long et le temps si court !

Je rêve, poignards, poisons, dynamite.

Avoir un chalet en bois de sapin !

J’ai de beaux enfants (l’avenir), leur mère

M’aime bien, malgré cette idée amère

Que je ne sais pas gagner notre pain.

Le monde nouveau me voit à sa tête.

Si j’étais anglais, chinois, allemand,

Ou russe, oh ! alors on verrait comment

La France ferait pour moi la coquette.

J’ai tout rêvé, tout dit, dans mon pays

J’ai joué du feu, de l’air, de la lyre.

On a pu m’entendre, on a pu me lire

Et les gens s’en vont dormir, ébahis…

Be jó lett volna lenni remetének,

ki csak retken és forrásvizen él,

de rövid a nap és messzi a cél!

Tőrt nekem, dinamitot, szörnyű mérget!

Egy kis fenyőfaház csak jár nekem!

Két gyermekem van (a jövő) s az anyjuk

szeret engem, bár sokszor annyi sem jut,

hogy a kenyerüket megkeresem.

Az új világért álltam csatasorba,

lennék csak angol, német, kínai

vagy orosz! megláthatnátok, a mi

szép Frankhonunk hogy körüludvarolna!

Álmom s tudásom hazámnak hozom,

játszottam tűzzel, vízzel és a lanton.

Elolvashattak, hallhatták a hangom,

s aludni térnek mind, ámuldozón…