D'Orléans, Charles: Ballade du premier jour de Mai

Trop long temps vous voy sommeillier,

Mon cueur, en dueil et desplaisir;

Vueilliez vous, ce jour, esveillier,

Alons au bois le May cueillir,

Pour la coustume maintenir.

Nous oirons des oyseauls le glay

Dont ilz font les bois retentir,

Ce premier jour du mois de May.

Le Dieu d'Amours est coustumier

A ce jour, de feste tenir,

Pour amoureux cueurs festier

Qui desirent de le servir;

Pour ce, fait les arbres couvrir

De fleurs, et les champs de vert gay,

Pour la feste plus embellir

Ce premier jour du mois de May.

Bien scay, mon cueur, que faulx Dangier

Vous fait mainte paine souffrir;

Car il vous fait trop eslongnier

Celle qui est vostre desir.

Pour tant vous fault esbat querir;

Mieux conseillier je ne vous scay

Pour vostre douleur amendrir,

Ce premier jour du mois de May.

Ma Dame, mon seul souvenir

En cent jours n'auroye loisir

De vous raconter, tout au vray,

Le mal qui tient mon cueur martir,

Ce premier jour du mois de May.

Sokáig szunnyadtál, szivem,

gyötört a bú, a fájdalom,

most ébredj, indulunk, hiszen

erdőben járni jó nagyon -

ím, újra itt az alkalom.

Tisztások bűvös rejtekén

madár zajong az ágakon

tavasszal, május elsején.

Lám, ünnepel a Szerelem

istene is e szép napon,

hívei kedvére teszen,

csodás, mit ád, a jutalom.

És mindent zöld pompába von,

virágra, rétre dől a fény,

határunk megszépül nagyon

tavasszal, május elsején.

Szorongás fojtogat, szivem,

szünetlen szenvedsz, jól tudom,

hisz távol tőled kedvesem,

kinek hiánya bánt nagyon,

ki tudja, mikor láthatom?

Most más vigaszra nincs remény:

erdőben vár a nyugalom

tavasszal, május elsején.

Szép hölgy, egyetlen angyalom,

majd száz napig sorolhatom

mindazt, amit kiállok én,

előtör minden bánatom

tavasszal, május elsején.