D'Orléans, Charles: Az idő, ím, kivetkezett (Le temps a laissié son manteau Magyar nyelven)

Le temps a laissié son manteau

De vent, de froidure et de pluye,

Et s'est vestu de brouderie

De souleil luisant, cler et beau.

Il n'y a beste, ne oyseau,

Qu'en son jargon ne chante, ou crie:

Le temps a laissié son manteau

De vent, de froidure et de pluye.

Riviere, fontaine et ruisseau,

Portent, en livrée jolie,

Goutes d'argent d'orfaverie,

Chascun s'abille de nouveau.

Le temps a laissié son manteau

De vent, de froidure et de pluye.

Az idő, ím, kivetkezett

szél-, fagy- és esőköpenyéből,

és drága csipkéit vevé föl,

a napsugárból verteket.

Állat rikong, madár cseveg,

és mind a hang az ég felé tör:

az idő, ím, kivetkezett

szél-, fagy- és esőköpenyéből.

Folyók, források, csermelyek

szép köntösén ezernyi égő

ezüstcsepp a művészi ékkő;

mind új ruhában díszeleg:

az idő, ím, kivetkezett

szél-, fagy- és esőköpenyéből.