Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Depestre, René: La Machine Singer

Depestre, René portréja

La Machine Singer (Francia)

Une machine Singer dans un foyer nègre,

arabe, indien, malais, chinois, annamite,

ou dans n'importe quelle maison

sans boussole du tiers monde

c'était le dieu lare qui racommodait

les mauvais jours de notre enfance.

Sous nos toits son aiguille tendait

des pièges fantastiques à la faim,

son aiguille défiait la soif.

La machine Singer domptait des tigres

la machine Singer charmait des serpents

elle bravait paludismes et cyclones

et cousait des feuilles

à notre nudité.

La machine Singer n'était pas tombée

des dernières pluies du ciel :

elle avait quelque part un père,

une mère, des tantes, des oncles,

et avant même d'avoir

des dents pour mordre

elle savait se frayer

un chemin de lionne.

La machine Singer n'était pas toujours

une machine à coudre attelée

jour et nuit à la tendresse d'une

fée sous-développée.

Parfois c'était une bête féroce

qui se cabrait avec des griffes

et qui écumait de rage

et inondait la maison de fumée

et la maison restait sans rythme ni mesure

la maison cessait de tourner autour du Soleil

et les meubles prenaient la fuite

et les tables surtout les tables

qui se sentaient très seules au milieu

du désert de notre faim

retournaient à leur enfance de la forêt

et ces jour-là nous savions que Singer

est un mot tombé d'un dictionnaire

de proie qui nous attendait

parfois derrière les portes

une hache à la main !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.arzetoile.com

Singer varrógép (Magyar)

Egy Singer varrógép egy néger,

arab, annámi, indiai, kínai, maláj családban,

vagy a harmadik világ

bármelyik éhező házában;

volt az isten, ki gyermekkorunk

boldogtalan napjait megfoltozta.

Tetőink alatt pattogó tűje

fantasztikus csapdákat állított éhségünknek,

dacolt szomjúságunkkal.

A Singer varrógép tigriseket szelidített,

a Singer varrógép kígyókat bűvölt,

szembeszállt maláriával, ciklonokkal,

mezítelenségünk köré

levelekből s felhőkből varrt ruhát.

De a Singer varrógép nem

úgy hullt ám le, az égből!

Volt egy anya, voltak

nagybácsik, nagynénik, nővérek,

kik ádázul óvták a Nap alatt.

És még a foga sem nőtt ki, de már

tudta, hogyan harapja ki jussát

harmadik világbéli piacainkon.

A Singer varrógépet azonban

nem hajtotta éjjel-nappal

gyöngédségével egy alulfejlett nő.

Volt, amikor vadállatként

meresztette karmait, megbokrosodott,

habzott a pofája, befüstölte az egész házat,

tűje, szíja dühbe jött -

ilyenkor a ház népe faképnél hagyta a Napot

És a bútorok beszéltek hozzánk,

kik csak álltunk ott, mereven, üres tekintettel.

S különösen a máskor oly vidám asztalok

hirtelen oly elhagyatottnak érezték magukat

sivatag-holt éhünk közepén,

s szerettek volna gyermekként visszatérni

hol fölcseperedtek, az erdőbe.

És ilyenkor tudtuk, hogy a Singer

egy ragadozó szótárból kitört szó,

mi mindenütt ugyanazt jelenti:

szörnyűséges szörnyű hóvégek,

holt szezon, holt háznépe. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn

minimap