Deschamps, Eustache: Ugatnak, mint szarvast ebek… (Je suis aux abais comme uns cerfs Magyar nyelven)

Je suis aux abais comme uns cerfs,

Et n'entens chose qu'om me die

En alemant, fors entre clers

Le latin. Or ne treuve mie

Tousjours clers; s'ay trop dure vie,

Car la nature d'Alemans

Est, ou ilz scevent bien roumans.

Puis qu'il y ait un seul François,

Si demourroit entr'eul ans,

Ja n'y parleront que thioys.

Et l'esgardent sur le travers;

D'un hault langaige chascun crie.

Le temps m'est entr'eulx trop divers :

L'estuve et la gourmanderie,

Chevauchier jusqu'à la nuitie

Par montaingnes et desrubans,

Par gelées, par neges grans,

Im. lieues ou du moins trois;

Mais s'ilz voient qu'il y ait Frans,

Ja n’y parleront que thioys.

Dieux scet comment on est couvers;

On gist en la paillarderie,

En gros draps durs, flairans pervers,

Vint, s'ilz sont d'une compaignie;

Nape aront orde et embrouillie;

Dix en un plat, comme truans,

Sont servis; louz boutent dedens

Leurs mains jusqu'aux jointes des doys;

Mais ce dont je suy plus dolens,

Ja n’y parleront que thioys.

L' envoy

Princes, par la Vierge Marie,

On est en la Gossonnerie,

Aux Gannettes ou aux Trois Roys,

Mieul servis en Tostellerie;

Gar ces gens que je vous escrie

Ja n'y parleront que thioys.

Ugatnak, mint szarvast ebek,

Nyers hangokat törnek kerékbe:

Mind németül habog-hebeg.

A latin? Zselatin! S zselére

Nem kap, csak Isten pár zsellére!

Mert a germán olyan galád,

Érti bár nyelvünk sok szavát –

Húsz éved itt lehúzhatod,

Egy szót sem ejt, mi nem saját:

A német németül makog.

Inkább, amíg be nem reked,

Üvölt – s közben mintha lenézne!

Fene az ilyen életet!

Gubbassz gőzben, zsírost egyél te,

Vágtass fel rengeteg hegyére,

Szakadékon űzd lovad át,

Taposs jeget, erdők havát,

Öt mérföldet, ha nem hatot –

Ha franciát orront – nahát,

A német németül makog.

Vendéglátás? Jaj, az remek!

Szalmát a vándor fekhelyére!

Lepedő? Lepedék-lepett.

És tiszta abroszt mért cserélne,

Ha vendéghad jő estebédre?

S mily fínom asztaltársaság!

Egy nagy tálból tizük zabált,

Szószban túrnak, rút vadkanok!

Fütyülök rá! Más az, mi bánt:

A német németül makog.

Ajánlás

Uram! Mária szent nevére

Mondom: a Szép Péknébe térj be,

Vagy a Három Királyt lakod –

Ily skandalum sehol sem érne.

Dögvész dúlja s métely metélje

Mindet, ki németül makog!